Értékelés:
A könyv a latin mise és annak jelentőségének elgondolkodtató feltárását kínálja Bryan Houghton atya, az új mise bevezetését ellenző pap szemszögéből. Míg egyes olvasók tanulságosnak és humorosnak találták a könyvet, mások úgy érezték, hogy a szerző hangneme túlságosan kritikus és elszakadt a kortárs perspektíváktól.
Előnyök:⬤ Informatív és elgondolkodtató a latin miséről és az egyháztörténelemről.
⬤ Magával ragadó írói stílus, humorral és okos megfigyelésekkel.
⬤ Személyes történeteket és betekintést nyújt egy érdekes személyiségtől.
⬤ Tömör és nem túlságosan hosszú, így megközelíthető olvasmány.
⬤ Releváns a katolikus egyházban az 1960-as évek óta bekövetkezett változások megértéséhez.
⬤ Néhány olvasó kritikusnak és elitistának találta a hangnemet, hiányzik belőle a melegség.
⬤ Az olvasók egy része úgy érezte, hogy a szerzőnek nincs köze a misével kapcsolatos nézeteihez.
⬤ Nem áll rendelkezésre Kindle verzió, ami egyesek számára hátrányt jelentett.
⬤ Néhány kritika csalódottságát fejezte ki bizonyos elbeszélések vagy szakaszok miatt, amelyeket megdöbbentőnek vagy unalmasnak találtak.
(12 olvasói vélemény alapján)
Unwanted Priest: The Autobiography of a Latin Mass Exile
Fr. Bryan Houghton élete tele volt jelentős átmenetekkel.
Protestáns gyermekként, akit katolikus iskolában neveltek, fokozatosan ráébredt a hit igazságára, és végül megtért. Válaszolt a papi hivatásra, amelyet hagyományos értelemben az áldozathozatal, a bűnösök kiengesztelése, a lelkileg éhezők táplálása és az isten által kinyilatkoztatott igazságok hirdetése tisztségeként értelmezett. Amikor a II.
vatikáni zsinat, és még inkább a liturgikus reformok egymást követő hullámai az 1960-as években lecsaptak, Fr. Houghton lelkiismereti válságba került: hogyan volt összeegyeztethető mindez a változás utáni vágy azzal a sziklaszilárd hittel, amelynek az életét szentelte? Miért kell az Egyház nemes, bőséges, ortodox istentiszteleti rítusait darabokra aprítani? Houghton, aki nagy hangsúlyt fektetett a maximára lex orandi, lex credendi, növekvő megdöbbenéssel figyelte a liturgikus hagyományok lebontását, és amikor a mise tartalmát a felismerhetetlenségig megváltoztatták, és ő nem tudta rávenni magát, hogy olyan rítust mondjon, amely hitét meghazudtolja, lemondott a lelkészségéről, és Dél-Franciaországba utazott, ahol vett egy házat, ahol élni, imádkozni, tridenti misét mutatni - és, szerencsénkre, összeállítani az emlékiratait.
A szórakoztató történetek és pontos kritikák keverékében egyedülálló, soha ki nem adott angol nyelvű kéziratot sokáig elveszettnek hitték, és csak az engedélyezett francia fordítása maradt nyomtatásban; de az eredeti kézirat közelmúltbeli felfedezése lehetővé teszi számunkra, hogy évtizedekkel később is hozzáférjünk ehhez a remekműhöz, amikor az egyházi helyzet kísértetiesen hasonlít ahhoz, amellyel szerzője annak idején szembesült. A hagyományokkal megelégedett, stabil pap a kötelező modernizációk közepette, P.
Houghton önéletrajzában megható és éleslátó beszámolót nyújt nekünk arról, hogy egy pap miért választja inkább a "nemkívánatosságot", minthogy elárulja legbensőbb meggyőződését.
