Nem megyünk el: A 9/11-es válaszadók elmesélik bátorságuk, áldozatvállalásuk és megújulásuk történetét.

Olvasói vélemények

A „Nem megyünk el” című könyv a 9/11-es eseményekre reagálók megható szóbeli beszámolóit mutatja be, amelyek részletesen beszámolnak a támadások alatt és után szerzett traumatikus élményeikről. Rávilágít hősiességükre, folyamatos küzdelmeikre és a kollektív traumára, amellyel ezek az emberek szembesültek. Az olvasók számára az elbeszélések mélyen megindítóak és gyakran megrázóak, betekintést nyújtanak az esemény érzelmi áldozataiba, valamint a hősök elismerésének és támogatásának szükségességébe.

⬤ Mélyen személyes és őszinte beszámolók a 9/11-es válaszadók élményeiről.
⬤ Rávilágít a folyamatos traumára, amellyel azok szembesülnek, akik a támadások alatt és után segítettek.
⬤ Magával ragadó és jól megírt, így nehéz letenni.
⬤ Érzelmileg erőteljes, közelebb hozza a 9/1
⬤ hatásának megértését
⬤ Rávilágít az elsősegélynyújtók folyamatos támogatásának szükségességére.

⬤ Rendkívül súlyos és traumatikus tartalom, nem minden olvasó számára alkalmas.
⬤ Megterhelő lehet, ezért szüneteket igényel az olvasás közben.
⬤ Néhány olvasó számára a történetek nyerssége érzelmileg nehezen kezelhető.
⬤ Kizárólag a New York-i válaszadókra összpontosít, és kizárja a többi érintett területről szóló beszámolókat.

(46 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

We're Not Leaving: 9/11 Responders Tell Their Stories of Courage, Sacrifice, and Renewal

Könyv tartalma:

A „We're Not Leaving” egy összeállítás erőteljes, első személyben elmesélt történetekből, amelyeket a World Trade Center katasztrófa helyszínén dolgozó rendőrök, tűzoltók, építőmunkások és más önkéntesek szemszögéből mesélnek el.

Bár a 9/11 hatása ezekre a hétköznapi hősökre és hősnőkre kitörölhetetlen, és néhány esetben pusztító volt, mélyen személyes történeteik középpontjában - a leomló tornyok elől való megrázó menekülésük, a hónapokig tartó felháborító környezet, amelyben dolgoztak, a riasztó egészségügyi hatások, amelyekkel még mindig küzdenek - az áll, hogy az azóta eltelt tíz év alatt személyes erejükről és megújulásukról tettek tanúbizonyságot. Ezek a történetek, amelyeket hétköznapi emberek osztottak meg, akik rendkívüli módon reagáltak a katasztrófára és a pusztításra, emlékeztetnek minket Amerika erejére, és arra ösztönöznek, hogy felismerjük a bátorság, a kötelességtudat, a hazaszeretet, az önfeláldozás és az odaadás közös értékeinket, amelyek a sötét időkben is vezetnek minket, és végső soron higgyünk bennük.