Értékelés:
A memoár 'Nem vagy gyilkos: Kim Conrey és lánya, Finn intim és erőteljes betekintést nyújt a kényszerbetegséggel, különösen a káros kényszerbetegséggel folytatott küzdelmeikbe. A szerzők megosztják személyes csatáikat, érzelmi felfordulásukat és a rendellenességnek az életükre gyakorolt hatását, azzal a céllal, hogy az olvasókat felvilágosítsák erről a gyakran meg nem értett állapotról.
Előnyök:A könyv gyönyörűen megírt és őszinte, nyers és őszinte képet ad a káros kényszerbetegséggel folytatott küzdelmekről. Felhívja a figyelmet a kényszerbetegség legyengítő hatásaira, lerombolja a gyakori tévhiteket, és empátiára ösztönöz. Az olvasók tanulságosnak és felemelőnek találják, értékelve a két szerző által megosztott érzelmi mélységet és személyes meglátásokat. Sokan ajánlják, mint kötelező olvasmányt a kényszerbetegségben érintettek és családtagjaik számára.
Hátrányok:Néhány kritikus megjegyezte, hogy a memoárból hiányoznak a kényszerbetegség kezelésére vonatkozó konkrét tanácsok, és több gyakorlati útmutatást kívánnak. Néhány olvasó kellemetlen érzéseket fogalmazott meg olvasás közben, mert attól tartottak, hogy a szerzők tolakodó gondolatait is magukévá teszik. Megemlítették, hogy a személyes tapasztalatokon túl korlátozottan van oktatási tartalom az állapotról.
(12 olvasói vélemény alapján)
You're Not a Murderer: You Just Have Harm OCD
Nem vagy gyilkos: Kim Conrey anyuka és írónő és legidősebb gyermeke, Finn útjára kalauzolja az olvasót, amint megküzdenek azzal a láthatatlan, meg nem értett vadállattal, amelyet kényszerbetegségnek (OCD) hívnak.) Ennek része, hogy Kim a tizenéves Finnt a fürdőszoba padlóján találja reszketve és száraz hörgéssel, és azt mondja, ha a fejében látott erőszakos, hurkolt képek valóra válhatnak, akkor nem érdemli meg, hogy éljen. Míg a becslések szerint minden 40 felnőttből 1 és minden 100 gyermekből 1 szenved kényszerbetegségben, a becslések szerint mindkét csoport akár 50%-a is szenved a Harm OCD-hez tartozó tolakodó erőszakos gondolatoktól, és a becslések szerint ez az arány a fiatalok körében még magasabb, 70%.
Ezek a gondolatok magukban foglalják a saját vagy mások bántalmazásának ijesztő, visszatérő mentális képeit. Az ilyen elképzelések felfedésével kapcsolatos félelem és megbélyegzés tartja vissza a szenvedőket attól, hogy segítséget kapjanak. Senki sem akarja bevallani, hogy olyan gondolatai vannak, hogy ártani akar valakinek, akit szeret.
De ők nem gyilkosok: csak ártalmas kényszerbetegségben szenvednek. Ebben a hiteles és bátor memoárban egy anya a saját múltjába nyúl, amelyben Harm OCD-vel küzdött, és megpróbál némi fényt vonni a jelenbe, hogy megvilágítsa mindkettőjük útját.
