Gender and French Identity after the Second World War, 1944-1954: Engendering Frenchness
A nők 1944-es választójogának Charles de Gaulle Franciaországában történő megadása a nemzet saját maga által alkotott, diadalmas második világháborús narratívájának egyik erős elemének számít: a németek által meghódított franciák hősiesen ellenálltak, amíg meg nem mentették magukat, és új demokráciát építettek, tiszteletben tartva Franciaország régi liberális hagyományait. Kelly Ricciardi Colvin Gender and French Identity after the Second World War, 1944-1954 című könyve megkérdőjelezi ezt az erőteljes elemet.
A könyv számos forrás - köztük női magazinok, perek, memoárok és kémregények - elemzésével feltárja, hogyan használták fel a kultúrát a női szavazatok hatalmának korlátozására. Feltárja a konstruált viselkedési normák széles hálózatát, amely a francia identitás konzervatív elképzelését támogatta. Ezek együttesen a férfiakat a francia demokrácia és történelem férfias ellenállójaként, a nőket pedig kizárólag házi támaszként ábrázolták. Colvin valóban kimutatja, hogy a nők szavazati joghoz való hozzáférése olyan kulturális üzenetek robbanásszerű megjelenésével párhuzamosan jelent meg, amelyek arra ösztönözték őket, hogy vonuljanak vissza az otthonukba, találjanak párt, szüljenek "milliónyi gyönyörű gyermeket" - de Gaulle szavaival élve -, és semmiképpen se szálljanak szembe a patriarchátussal.
Ez a tanulmány létfontosságú a háború utáni Franciaország és a nők 20. századi európai történelmének megértéséhez.