Generational Curses in the Pentateuch: An American and Maasai Intercultural Analysis
Bár a világ kereszténységének demográfiai adatai azt mutatják, hogy a népesség a globális dél felé tolódik, különösen a Szaharától délre fekvő afrikai országokban, a biblikus tudományosság túlnyomó részét továbbra is a nyugati tudósok uralják, akik a felvilágosodás-orientált világnézet által befolyásolt kontextuális kérdéseikre törekednek. Sajnos az e szakadék áthidalására használt születőben lévő módszertanok gyakran továbbra is marginalizálják az őshonos hangokat. Ezzel szemben Beth E. Elness-Hanson kutatása arra hívja ki a bibliatudósokat, hogy erősebb módszereket alkalmazzanak a globális hangokkal folytatott párbeszédre, valamint arra ösztönzi a többségi világ tudósait, hogy osszák meg perspektíváikat a Nyugattal.
Elness-Hanson alapvető kérdése: Hogyan érthetjük meg teljesebben a Pentateuchusban szereplő "nemzedéki átkokat"? Az a kifejezés, hogy "az atyák vétkét meglátogatjuk a gyermekeken a harmadik és negyedik nemzedékre", négyszer fordul elő a Pentateuchusban: 2Móz 20:4-6; 2Móz 34:6-7; 4Móz 14:18; és 5Móz 5:8-10. Míg a kelet-afrikai maszáj világnézetben a nemzedéki átkok továbbra is elterjedtek, a felvilágosodás által befolyásolt világnézet az átkokat mint jelenséget lekicsinyli. A teljesebb megértés azonban úgy alakul ki, ahogy hallgatjuk egymást és tanulunk egymástól.
Ez a kutatás elméleti keretet dolgoz ki Hans-Georg Gadamer "horizontok fúziójából", és Ellen Herda antropológiai protokollján, a "részvételi vizsgálaton" keresztül alkalmazza azt. A tanzániai maszáj teológusokkal folytatott párbeszéd a kultúrák közötti megértés hídjait építi. Elness-Hanson interkulturális elemzése a Pentateuchus nemzedéki átkokról szóló szövegeinek amerikai és maszáj értelmezéseiről azt mutatja, hogy a kultúrák közötti párbeszédek növelik a megértést, amelyet egyébként egy világnézet korlátoz.
