International Legitimacy and World Society
A nemzetközi társadalomról alkotott hagyományos nézet szerint csak az államok közötti együttélés és rend érdekli. Ez rejtélyt okoz. Ha a történelmet vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a nemzetközi társadalom többször is olyan normatív elveket írt alá, amelyek jóval túlmutatnak ezen a célon. Amikor ezt tette, új normatív korlátokat épített be a nemzetközi legitimitásba, és ez a legszembetűnőbb, amikor széleskörűen humanitárius elveket vallott. Ez azt sugallja, hogy a nemzetközi társadalom által elfogadott normákat a világtársadalom sajátos választói köre is ösztönözheti.
A könyv egy sor olyan történelmi esettanulmányt mutat be, amelyek ilyen elvek nemzetközi megerősítését eredményezték: a rabszolgakereskedelem eltörlése 1815-ben.
A köztudat 1899-ben.
A társadalmi igazságosság (de nem a faji egyenlőség) 1919-ben.
Az emberi jogok 1945-ben.
És a demokrácia, mint az egyetlen elfogadható államforma 1990-ben. Mindegyik esetben bizonyítékokat mutatunk be arról, hogy a világtársadalom szereplői (transznacionális mozgalmak, érdekvédelmi hálózatok és nemzetközi civil szervezetek) politikai síkra szálltak egy új elv támogatása érdekében, gyakran egy vezető állammal szövetségben. A világtársadalom ugyanakkor normatív ügyet is felvetett, és ez a nemzetközi és a világtársadalom közötti normatív integráció bizonyos fokának tekinthető. Mindegyik eset a maga nemében izgalmas történetet mesél el. Együttesen hozzájárulnak a normák szerepéről szóló, egyre növekvő IR-irodalomhoz, és különösen ahhoz, amely a széles értelemben vett angol iskola vagy konstruktivista perspektívából íródott. A könyv ezáltal valódi történelmi húst ad a világtársadalom fogalmának, miközben arra kényszerít bennünket, hogy felülvizsgáljuk a nemzetközi társadalom "lényegi" természetéről vallott hagyományos nézeteket.
