Értékelés:
A kritikák ellentétes véleményt fogalmaznak meg a könyvről: egyesek kétségbe vonják a szerző hitelességét és a vörös khmerek ábrázolását, míg mások megvédik a szerző szakértelmét és a könyv alaposságát az emberi jogok megsértésének tárgyalásában.
Előnyök:A szerző a vörös khmerek egyik vezető szakértője és a Yale egyik elismert professzora. A könyvet alaposnak, éleslátónak és a népirtások történetének megértéséhez szükségesnek írják le, különösen a vörös khmerekkel kapcsolatban.
Hátrányok:Egyes kritikusok megkérdőjelezik a szerző korábbi kijelentéseinek hitelességét, elfogultságot sugallva a vörös khmerek ábrázolásában, azt állítva, hogy az általános narratívát a nyugati sajtó befolyásolta, és megkérdőjelezve a szisztematikus tisztogatások bizonyítékainak hiányát.
(2 olvasói vélemény alapján)
Genocide and Resistance in Southeast Asia: Documentation, Denial, and Justice in Cambodia and East Timor
A népirtás és a kiirtás két modernkori esete ugyanabban az évben kezdődött Délkelet-Ázsiában. Pol Pot vörös khmer rezsimje 1975 és 1979 között uralkodott Kambodzsában, az indonéz erők pedig 1975 és 1999 között szállták meg Kelet-Timort. Ez a könyv a kambodzsai kommunista forradalom és az indonéz antikommunista ellenlázadás szörnyű következményeit vizsgálja. A könyv a népirtással és a kiirtással szembeni őslakos ellenállás két esetét, az e bűnök dokumentálását akadályozó nemzetközi eltussolást, valamint az elkövetők jogi felelősségre vonására tett erőfeszítéseket is bemutatja.
Az elkövető rezsimek hasonló arányban okoztak áldozatokat. Mindegyik a nemzet lakosságának körülbelül egyötödének halálát okozta. Kambodzsa halálozási száma körülbelül 1,7 millió volt, Kelet-Timorban pedig körülbelül 170 000-en haltak meg. Mindkét esetben a legtöbb haláleset az 1975 és 1980 közötti ötéves időszakban történt. Ezen túlmenően Kambodzsa és Kelet-Timor nemcsak a népirtás, hanem a polgárháború, a nemzetközi beavatkozás és az ENSZ konfliktusmegoldása terén is osztozott a tapasztalatokon. Az amerikai döntéshozók támogatták a megszálló indonézeket Timorban, valamint az őslakos vörös khmereket Kambodzsában. Mindkét rezsim kiirtotta az etnikai kisebbségeket, köztük a helyi kínaiakat, valamint a politikai disszidenseket. Mégis, az ideológiai üzemanyag, amely a tűzvészeket lángra lobbantotta, egészen más volt. Jakarta antikommunizmust követett; a vörös khmerek kommunisták voltak. Kelet-Timorban a fő indonéz cél a hódítás volt. Kambodzsában a vörös khmerek célja a forradalom volt. A maoista ideológia befolyásolta Pol Pot rendszerét, de befolyásolta a kelet-timoriak ellenállását is az indonéz megszállókkal szemben.
Népirtás és ellenállás Délkelet-Ázsiában mind történelmi dokumentációja, mind a népirtás politikájának és mechanizmusainak tanulmányozásához való hozzájárulása miatt jelentős. Alapvető hozzájárulás, amelyet történészek, emberi jogi aktivisták és a népirtással foglalkozó szakemberek egyaránt olvasni fognak.
