Neptun laboratóriuma: Fantázia, félelem és tudomány a tengeren

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 11 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Neptune's Laboratory: Fantasy, Fear, and Science at Sea

Könyv tartalma:

Antony Adler, aki szemtanúja volt az Új-Fundland partjainál a tengeri környezetet érintő mélyreható változásoknak, azt állítja, hogy az óceánhoz fűződő kapcsolatunk története éppúgy az elképzeléseinkben rejlik, mint a felfedezéseinkben.

Régóta lenyűgöznek bennünket az óceánok, és arra törekszünk, hogy "mélységeik mélységébe hatoljunk". A tengertudomány történetének tanulmányozása során önmagunkról is tanulunk. A Neptun laboratóriuma azt vizsgálja, hogy a tudósok, a politikusok és a közvélemény miként hivatkoztak az óceáni környezetre az emberiség és a bolygó sorsának elképzelésében - ideális világról szóló fantáziákat idézve fel a fajunk gyengeségétől és végső pusztulásától való félelmek mellett.

A XIX. század elején az óceánok újból előtérbe kerültek a közvéleményben, ahogy a tudósok feltárták a mélységeket, és a tengeri halászat iparosodott. Hamarosan felmerült az aggodalom, hogy a halállományok kimerülhetnek. Európában ezek a félelmek internacionalista törekvéseknek adtak teret, mivel a tudósok óceánméretű kutatásokat akartak végezni, és a nemzetek együtt dolgoztak halászataik védelmében. A tengerkutatás internacionalista programja az első világháború alatt elhalványult, hogy aztán a két világháború közötti időszakban, majd az 1960-as években újraéledjen. A hidegháború idején az óceánokat különböző módon csatatérként, posztapokaliptikus életterekként és utópisztikus határokként ábrázolták újra.

Napjainkban az óceán a folyamatos megfigyelés és kísérletezés színhelyévé vált, mivel szondák járják az óceáni áramlatokat, és autonóm és távirányítású járművek leselkednek a mélységbe. Félelmeinket, fantáziáinkat és tudományos kutatásainkat felölelve Antony Adler a tengerekkel való kapcsolatunk történetét meséli el.