Az (un)Broken című könyvében Tajci a történetmesélés, a költészet, a naplóbejegyzések, a zene és a fotográfia egyedülálló keverékét használja, hogy a művészi blokk szorongását biztonságos térré változtassa.
Így volt képes mélyen beleásni magát a szorongásba, és terapeutája útmutatásával lehetővé tenni, hogy minden egyes dal, amelyet felvesz (egy olyan albumhoz, amelyet nem is tervezett elkészíteni), gyógyulást, de egyben váratlan feloldódást is hozzon számára. A gondosan megtervezett, sok fehér foltot tartalmazó oldalak arra invitálják az olvasót, hogy gondolkodjon el saját (meg)töröttségén és gyógyulásán.