Network-On-Chip Architectures: A Holistic Design Exploration

Könyv tartalma:

2). A Sony, a Toshiba és az IBM Cell processzora (STI) 3), valamint a Sun UltraSPARC T1 (korábbi kódnevén Niagara) 4) jelzi az ilyen rendszerek növekvő népszerűségét.

Továbbá az Intel nemrégiben bejelentett 80 magos TeraFLOP chipje 5) jól példázza a több tíz vagy akár több száz feldolgozóelemet tartalmazó, sokmagos rendszerek felé tartó visszafordíthatatlan menetelést. 1. 2 A kommunikáció-központú forradalom hajnala A többmagos rendszerek előretörése a számítás-központú tervezési modell fokozatos kiszorítását jelentette egy inkább kommunikáció-központú megközelítéssel 6).

A nagy, kifinomult, monolitikus modulok átadják helyüket a több kisebb, egyszerűbb, tandemben dolgozó feldolgozóelemeknek. Ez a tendencia a többmagos rendszerek népszerűségének ugrásszerű növekedéséhez vezetett, amelyek jellemzően két különböző formában jelennek meg: heterogén multiprocesszoros rendszerek a chipen (MPSoC) és homogén chipes multiprocesszorok (CMP).

A SoC filozófia a platformalapú tervezés (PBD) 7) technikája körül forog, amely a szellemi tulajdon (IP) magok újrafelhasználását támogatja rugalmas tervezési sablonokban, amelyek megfelelően testre szabhatók az adott megvalósítások igényeinek megfelelően. Az ilyen moduláris megközelítés vonzereje a lényegesen rövidebb Time-To- Market (TTM) inkubációs időszakban rejlik, ami az alacsonyabb áramköri komplexitás és a csökkentett tervezési ráfordítás közvetlen eredménye.

Az egész rendszer most már úgy tekinthető, mint az egyetlen lapkára integrált, már létező IP-összetevők változatos gyűjteménye.