Neurocomputational Poetics: Hogyan dolgozza fel az agy a verbális művészetet

Eredeti címe:

Neurocomputational Poetics: How the Brain Processes Verbal Art

Könyv tartalma:

Ez a könyv egy új, izgalmas területet mutat be - a neurokomputikai poétikát, a kognitív poétika, az adattudomány és az idegtudományok tudományos "házasságát". Célja, hogy feltárja a verbális művészet befogadásának titkait, és megmagyarázza, hogyan értik meg és szeretik meg az olvasók az irodalmi szövegeket. A verbális művészet befogadását évszázadokon át túl szubjektívnek tartották a kvantitatív tudományos vizsgálatokhoz, és még ma is sok bölcsész és idegtudós egyaránt úgy véli, hogy az irodalmi olvasás túlságosan összetett ahhoz, hogy a szövegekre adott olvasói reakciók neuronális, tapasztalati és viselkedési aspektusait pontosan meg lehessen számítani. Ez a könyv ennek a nézetnek a megváltoztatását tűzte ki célul.

A legmodernebb számítógépes modelleket és módszereket kínál, amelyek lehetővé teszik annak előrejelzését, hogy a prózai és költői szövegek olyan alapvető szövegjellemzői, mint a szintaktikai és szemantikai komplexitás vagy az érzelmi potenciál, milyen kölcsönhatásban állnak az olvasói jellemzőkkel, mint az empátia vagy az élményre való nyitottság, az irodalmi olvasási aktus alakításában. A könyv gyakorlati példákat tartalmaz arra, hogyan lehet könyvek és versek számítógépes szövegelemzését elvégezni, amely választ adhat az alábbi kérdésekre:

⬤ Melyik Jane Austen legszebb könyve?

⬤ Melyik költő alkotta a legtalálóbb költői metaforákat? vagy.

⬤ Melyik XIX. századi drámaíró volt a legirodalmibb?

A könyv első fejezete "Egy természetellenes napi tevékenység két jótéteménye" címmel tárgyalja a próza- és versolvasás által kiváltott elmélyülési és esztétikai folyamatok neuronális alapjait és egyéb releváns aspektusait. A második fejezetben a szerző a verbális művészet befogadásának átfogó modelljét mutatja be, amely meg tudja magyarázni, hogy mitől válnak a szövegek érthetővé és szerethetővé, és hogyan hatnak testünkre és elménkre. A modell egyértelművé teszi a próza és a költészet olvasása közötti fontos különbségeket, és tisztázza, hogy mely szövegjellemzők teszik a prózát magával ragadóbbá, a költészetet pedig esztétikusabbá. A következő két fejezet a kognitív poétikából, az adattudományból, a pszichológiából és az idegtudományból származó, a szöveg, az olvasó és az olvasási aktus kvantitatív elemzésének legmodernebb módszereit tárgyalja, és bemutatja, hogyan használhatók fel a verbális művészet befogadását alakító összetett szerző-szöveg-olvasó kapcsolat boncolgatására.

Az 5. és 6. fejezetben gyakorlati példák mutatják be, hogyan végezhetünk egyszerű és kifinomult számítógépes szövegelemzéseket, beleértve az érzelem- és témaelemzéseket, a legmodernebb gépi tanulási módszereket és a neurális hálókkal történő többváltozós prediktív modellezést. A könyv 7. és 8. fejezete ezután a szerző és munkatársai által az elmúlt évtizedben végzett empirikus tanulmányok reprezentatív mintáját mutatja be mind a számítógépes, mind a neurokognitív poétika területén. E tanulmányok eredményei átfogó betekintést nyújtanak az agy összetett működésébe a verbális művészet befogadása során, az egyes szavak és mondatok feldolgozásától a metaforák vagy egész versek és regények esztétikai értékeléséig, beleértve Shakespeare szonettjeinek olvasására vonatkozó kvalitatív-kvantitatív elemzést, amely megváltoztatja az irodalom tudományos vizsgálatának módját. A könyv a következtetésekről és a jövőbeli fejlesztésekről szóló rövid fejezettel zárul.

A könyvben bemutatott modell és módszerek mind az alap-, mind az alkalmazott tudomány számára olyan játékmegváltó meglátásokat kínálnak, amelyek hatással lesznek az olvashatóság standard mérőszámaira, valamint a szövegfeldolgozás és a verbális műalkotás befogadásának szemléletére az irodalomtudományban, az oktatásban, a pszichológiában vagy a médiatudományokban.