Értékelés:
A könyv részletesen bemutatja a Neutral Milk Hotel történetét, az „In the Aeroplane Over the Sea” című korszakalkotó albumuk elkészítését és az azt körülvevő kulturális kontextust. Az olvasók éleslátónak és jól megalapozottnak találták, így értékes forrás a zenekar és az album rajongói számára. A kritikák között azonban szerepel az írói munka nem kielégítő minősége, néhány hiányzó információ, valamint bizonyos témák mélységét illető kérdések.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző és szórakoztató olvasmány
⬤ jól kutatott és informatív
⬤ betekintést nyújt a zenekarba és az albumba
⬤ hasznos a rajongók számára a zene megértésében
⬤ tárgyalja a zenekar eredetét és alkotói folyamatát
⬤ interjúkat és albumelemzést tartalmaz.
⬤ Az írás néha túlságosan leegyszerűsítő
⬤ egyes részekből hiányzik a mélység és a történetvezetés
⬤ bizonyos témák (például a kábítószer-használat) nem kerülnek megfelelően tárgyalásra
⬤ egyesek szerint rosszul szerkesztett
⬤ kisebb kritika a kis terjedelem.
(51 olvasói vélemény alapján)
Neutral Milk Hotel's in the Aeroplane Over the Sea
Az Elephant 6 nevű athéni-via-denveri kollektíva összes eddigi lemeze közül a Neutral Milk Hotel második albuma az, amely a legtöbbet dolgozta be magát a bőr alá. A Magnet magazin a kilencvenes évek legjobb albumának nevezte, a Creative Loafing pedig nemrég címlapsztorit szentelt egy rajongónak, aki azt kereste, miért tűnt el a zenekar vezetője, Jeff Mangum nem sokkal az Aeroplane megjelenése után.
A lemez folyamatosan fogy a közönségnek, amely szájról szájra terjedő szájhagyomány útján talál rá. Furcsa, gyönyörű, magával ragadó, nehéz, az In The Aeroplane Over the Sea egy szürrealista szöveg, amely lazán Anne Frank életén, szenvedésein és reinkarnációján alapul, vendégszerepel benne egy hideg és húsevők által fenyegetett sziámi ikerpár, egy üvegben billegő kétfejű fiú, antropomorf zöldségek és különféle éretlen erotikus borzalmak. Mangum az álmodozó intenzitásával énekli álomszerű elbeszéléseit, nyikorgó, félhangos hangja időnként megtörik, ahogy küzd, hogy befejezzen egy-egy sűrű kuplét.
A zene olyan, mint semmi más a 90-es évek indie undergroundjában: egy pszichedelikus fúvószenekar, amelynek tagjai autodidakta módon kovácsolják a hangulat és a tribute polikromatikus mosását. A dalok egy szűk hangnemhez ragaszkodnak, a képek ismétlődnek és körbe-körbe járnak, és hallgatni annyi, mint belefeledkezni egy egyedülálló, szívszorító vízióba.
