Never Grow Up

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Jackie Chan önéletrajzát, amely egy mélyen személyes és magával ragadó beszámoló az életéről, feltárva küzdelmeit, sikereit és az út során szerzett tanulságokat. A rajongók és az új olvasók egyaránt kedvezően fogadják, és dicsérik őszinteségét és szórakoztató elbeszélői stílusát.

A könyv szívhez szóló betekintést nyújt Jackie Chan életébe, részletesen bemutatva kihívásokkal teli gyermekkorát és a hírnév felé vezető útját. Az olvasók nagyra értékelik a magával ragadó írói stílust, amely beszélgetős és közérthető. Személyes történetei, beleértve a sebezhetőség és a fejlődés pillanatait is, jól hangzanak a rajongók és az újonnan érkezők körében egyaránt. Élettapasztalatainak hitelességét és a szépítés hiányát is nagyra értékelik, ami élvezetes és inspiráló olvasmánnyá teszi a könyvet.

Néhány olvasó megjegyzi, hogy a könyv egyes részeit összefüggéstelennek érzi, vagy a szükségesnél hosszabbra nyúlik. Néhány kritika megemlíti, hogy a könyv Chan korábbi önéletrajzának tartalmát dolgozza fel, ami nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik ismerik az első művét. Ezen kívül vannak olyan említések is, amelyek szerint a könyv kevésbé kedvező képet ad Chanről, de a kritikák szerint ezek összességében nem rontják a könyv élvezeti értékét.

(208 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Őszinte, izgalmas memoár a világ egyik legfelismerhetőbb, legbefolyásosabb és legkedveltebb filmes személyiségétől.

Jackie Chant mindenki ismeri. Akár a Rohanó órából, a Sanghaj délből, a Karate kölyökből vagy a Kung Fu Pandából, Jackie-t mozilátogatók generációi csodálják akrobatikus harci stílusáért, komikus időzítéséért és észbontó mutatványaiért. 2016-ban - ötvenhat évnyi filmes pályafutás, több mint 200 film és sok törött csont után - tiszteletbeli Oscar-díjat kapott filmes életművéért. De 64 évesen Jackie még csak most kezdte.

A Never Grow Up (Soha ne nőj fel) című könyvében a világsztár visszatekint korai életére, beleértve a Kínai Színművészeti Akadémián töltött gyermekéveit (ahová hatévesen iratkozott be), a nagy áttöréseket (és kudarcokat) Hongkongban és Hollywoodban, a halállal való számos összecsapását (a forgatásokon és azokon kívül is), valamint a férj és apa életét (amely bevallottan és sajnálatos módon tökéletlen volt).

Jackie soha nem zárkózott el a hibáitól. Az 1980-as The Young Master óta Jackie filmjei egy-egy bakival végződnek, amelyben megbotlik a szövegében, elvéti a célt, vagy a földre zuhan egy balul sikerült mutatványban. A Never Grow Up című filmben Jackie ugyanezt a nyitottságot alkalmazza az életére, újra és újra bebizonyítva, hogy miért szeretik világszerte: őszinte, vicces, kedves, bátor, és - ennyi idő után - még mindig fiatal a szíve.