Értékelés:
Az Andrew Dickos által írt „Névtelen utca” kritikáiban csodálat és kritika keveredik. Míg egyes olvasók az alapos kutatást, az éleslátást és az írói stílust dicsérik, mások a szervezéssel és az eredetiséggel kapcsolatban találnak problémákat. Összességében a könyv hasznos forrásként szolgál a film noir újdonsült ismerőinek, de nem biztos, hogy kielégíti a témában jártasakat.
Előnyök:⬤ A film noir rendkívül olvasmányos és hasznos története.
⬤ A szerző elgondolkodtató és megható meglátásai.
⬤ Kiterjedt kutatás, amely kiterjed az európai filmművészet hatására is.
⬤ Informatív és alapos forrás kezdők, diákok és tudósok számára.
⬤ Erős írói stílus, amely magával ragadó és élénk.
⬤ A tartalom gyenge szervezése, ami zavart okoz.
⬤ Hiányoznak az új meglátások, néhány anyagot más szövegek már jobban lefednek.
⬤ Néhány kritikus a szöveg egyes részeit unalmasnak vagy túlságosan tudományosnak találta.
⬤ A könyv inkább töltelékként szolgálhat, mintsem érdemi kiegészítésként azok számára, akik már ismerik a film noir-t.
(12 olvasói vélemény alapján)
Street with No Name: A History of the Classic American Film Noir
Andrew Dickos Street with No Name című műve a film noir műfaját a német expresszionista filmművészet és a két világháború közötti francia filmművészet gyökereihez vezeti vissza. Dickos leírja a film noir fejlődését Amerikában 1941-től az 1970-es évekig, és megvizsgálja, hogy ez a fejlődés hogyan fejezi ki a modern mozit. Azt állítja, hogy a film noir a legmegfelelőbb formájában konvenciók sorozataként létezik, amelynek ikonográfiája és karakterei megkülönböztető jelentőséggel bírnak. A stilizált világítás és a városi díszletek segítségével ezek a filmek egy melodramatikus narratívát mesélnek el, amelynek szereplői olyan bűnöket követnek el, amelyek a pusztító szenvedélyekre, a korrupcióra, valamint az emberi gyengeségnek és sorsnak való behódolásra épülnek.
A noirról szóló más tanulmányoktól eltérően a Névtelen utca laza történeti stílusban követi a noir fejlődését, amely egyes noir-rendezőket a filmjeik azon jellemzőivel társít, amelyek segítettek meghatározni a műfaj hatókörét. Dickos olyan neves rendezőkkel foglalkozik, mint Orson Welles, Fritz Lang, Otto Preminger és Robert Siodmak. A műfajnak az olyan ünnepelt háború utáni francia filmesekre gyakorolt hatását is feltérképezi, mint Jean-Pierre Melville, Francois Truffaut és Jean-Luc Godard.
A műfajban megjelenő esztétikai, kulturális, politikai és társadalmi aggályokkal foglalkozva a Névtelen utca bemutatja, hogy a film noir rendkívül kifejező, nyers és erőszakos hangulatot teremt, miközben a modern háború utáni társadalom kétértelműségét tárja fel.
