A közös javak mint vitatott politikai eszme folyamatosan artikulálódott és reprodukálódott számos tudományágban, valamint konkrét történelmi és földrajzi kontextusokban.
Az 1960-as évektől kezdve a közös tulajdon fogalma egyre fontosabb szerepet kezdett játszani a várostudományok területén. Míg a közterületeket általában a város anyagi tereiként, például utcák, parkok, közterek stb.
alatt értik, addig a közterületeket az immateriális közterületként is felfogják - beleértve a szubaltern és a mainstream kultúrát, a tudást, a nyelvet és a szocialitás módozatait. Mivel a közössé válás folyamata folyamatosan magában foglalja a városi terek anyagát, legyen az fizikai vagy virtuális, a közösek fogalma aktívan hozzájárult az olyan térbeli képzeletek átalakításához, mint a városi szigetek, szigetvilágok és küszöbök. Az Új Földrajzok jelen száma a közösek koncepcióját olyan gondolkodásmódként javasolja, amely megkérdőjelezi a tervezési tudományágak olyan feltételezéseit, mint a köz- és magánterek, a helyi és regionális földrajzok, valamint a tőke és az állam beavatkozásai.
A térnek mint közkincsnek a termelését planetáris területre terjeszti ki, egészen a test intim és szubjektív léptékétől az összekapcsolt anyagi és immateriális terekig. Ezzel az NG 12 célja, hogy előtérbe helyezze a politikai gondolkodás jelentőségét a tértermelés folyamatában, és alternatív társadalmi viszonyok és urbanizációs módok elképzelésére invitál.