Relativizing Newton
A „Newton relativizálása” az első lépés egy egyszerű és szép elmélet felé.
Az „Információs Relativitáselmélet” (IR) nevű elmélet újszerű megközelítést alkalmaz a fizikában, amely minden Newton utáni fizikát figyelmen kívül hagy. A newtoni dinamika vállán áll, de módosítja azt azáltal, hogy figyelembe veszi az információ időutazását egyik vonatkoztatási keretből a másikba, egy olyan tényt, amelyet Galilei Galilei és Isaac Newton valahogyan figyelmen kívül hagyott, és amelyet az összes posztnewtoni elmélet, beleértve Einstein relativitáselméletét és kvantumelméletét is, rosszul kezelt.
A klasszikus fizika fent említett korrekcióját leszámítva az IR-nek nincsenek axiomatikus előfeltevései, sem önkényes szabad paraméterei. Meglepő módon az információ fent említett késleltetésének figyelembevétele egyszerű és gyönyörű transzformációk sorát eredményezi, amelyek a fizikai jelenségek nagy részét magyarázzák és megjósolják. A legfontosabb, hogy az IR transzformációi feltárják a sötét anyag, a sötét energia és a gravitáció rejtélyeit.
Emellett egységesítő platformot biztosítanak a túl nagy (asztrofizika és kozmológia) és a túl kicsi (kis részecskék dinamikája és kvantummechanika) fizikájához. Az IR által sikeresen megmagyarázott és megjósolt jelenségek közé tartozik a Michelson-Morley-féle null-eredmény, a bomló müonok „időtágulása”, az OPERA és más együttműködések által mért neutrínósebességek, a részecskék diffrakciója a kettős rés kísérletben, Sagnac-effektus, a pályák kvantálódása a Bohr-féle hidrogénatomban, az összefonódás, a kvantumkritikusság, a bezártság, az aszimptotikus szabadság, a napfény elhajlása, a gravitációs vöröseltolódás, a Pioneer-anomália, a sötét anyag a galaxisokban és a Schwarzschild-féle fekete lyuk.