Nézz szembe a zenével: A Memoir

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Peter Duchin memoárját, amely zongoristaként és zenekarvezetőként eltöltött fényűző életéről szól, összefonódva az agyvérzést és a Covid-19-et követő küzdelmeivel. A könyvet egyszerre inspirálónak és bájosnak írják le, betekintést nyújtva Duchin személyes útjába és a korabeli zenei életbe. Néhány olvasó azonban úgy érzi, hogy hiányzik belőle az első könyvének varázsa, és redundanciákat tartalmaz.

A könyvet dicsérik inspiráló története, bája és magával ragadó írása miatt. Sok olvasó értékeli a zenével kapcsolatos meglátásokat, Duchin rugalmasságát és a súlyos egészségügyi problémák során szerzett tapasztalatait. A könyv a történelem és a szórakoztatóipar iránt érdeklődőknek, különösen a 20. század közepén nosztalgiázó olvasóknak tetszik.

A kritikusok megemlítik, hogy nem olyan magával ragadó, mint Duchin első könyve, és ismétlődő részeket tartalmaz, a tartalom jelentős részét pedig lábjegyzeteknek és indexeknek szenteli. Egyesek úgy vélték, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektet az olyan érintőleges témákra, mint a Met-gála, és hiányoznak belőle a kulcsfontosságú személyes kapcsolatokkal kapcsolatos aktualitások.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Face the Music: A Memoir

Könyv tartalma:

Az ünnepelt zenész a családról, a betegségről és a csillogás egy letűnt korszakáról elmélkedik ebben a megható memoárban.

Peter Duchin a nagy amerikai zenekarvezetők közé tartozik. Hat évtizedes előadói pályafutása a világ legelőkelőbb táncparkettjeire és koncerttermeibe vitte. Játszott elnököknek, királyoknak és királynőknek, valamint polgárjogi és kulturális szervezeteknek. Ám 2013-ban Duchin agyvérzést kapott, amelynek következtében bal kezét csak korlátozottan tudta használni, ami súlyosan befolyásolta karrierjét.

A stroke-ból - és később a COVID-19 kritikus állapotából - való felépülés napjai arra ösztönözték Duchint, hogy elgondolkodjon bonyolult múltján. Édesapja, a legendás zenekarvezető Eddy Duchin meghalt, amikor Peter tizenkét éves volt; édesanyja, Marjorie Oelrichs Duchin pedig akkor halt meg, amikor Peter mindössze hatnapos volt. Az elkövetkező évtizedekben Duchin követte apját zenekarvezetőként, és a 20. század közepén a glamour megtestesítőjévé vált. De csak fél évszázaddal később, a hirtelen betegségeit követően kezdte el látni anyját és apját nemcsak úgy, mint a szüleit, akiket soha nem kapott, hanem úgy is, mint az egyéniségeket, akiket soha nem ismerhetett meg.

A Face the Music több mint memoár, a könyv ablakot nyit egy letűnt korszakba, a debütánsok és a fehér nyakkendős bálok korába, amikor az ilyen események országos címlapokra kerültek. Duchin feltárja, mit jelentett egykor a "csillogás" és a "társaság", és mit jelentenek ma. A Face the Music őszinteséggel és humorral megható portrét nyújt egy rendkívüli életről, annak megszakadásáról és újjáéledéséről.