Olvasói vélemények
Összegzés:Michael Simms „Nightjar” című verseskötetét az emberi szenvedés és szépség mély feltárása miatt dicsérik, amelyet bátorság, őszinteség és együttérző hang jellemez. A gyűjtemény olyan nehéz témákkal szembesít, mint a fájdalom, a sötétség és a társadalmi kérdések, de mindezt a kedvesség és a szépség pillanataival egyensúlyozza ki. Az olvasók szerint magával ragadó, szívhez szóló és többszöri olvasásra érdemes.
Előnyök:⬤ Az emberi témák mély feltárása
⬤ megrendítő és együttérző írás
⬤ hozzáférhető és magával ragadó nyelvezet
⬤ gyönyörű csomagolás
⬤ erős érzelmi visszhang
⬤ többszöri olvasásra ösztönöz
⬤ jól megmunkált és szívből jövő költészet.
Hátrányok:A sötét és kihívást jelentő témák nem biztos, hogy minden olvasó számára megfelelőek; egyesek számára a tartalom nyomasztó lehet.
(6 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Ebben a gazdag képzeletvilágú versgyűjteményben Michael Simms a történelemből, a pszichológiából, a biológiából és a csillagászatból merít ihletet, de a szíve mélyén egyszerűen csak egy ember, akinek történetei vannak. Egy költő hazatér szülei temetéséről, és azt tapasztalja, hogy a gyász nyelve nem alkalmas arra, hogy leírja az apjával való bonyolult kapcsolatát, ezért új szavakat talál ki érzései leírására.
Egy autista fiú a Carlsbad Cavernsben töltött családi vakáción mélyen a föld alá ereszkedik, és a sötétséget belélegezve denevérré válik. Euripidész A trójai nők című darabjának középiskolai előadása ijesztő jóslattá válik arról, hogy mi fog történni az egyik lánnyal az érettségi után. Két idős férfi beszélgetése Schubert A halál és a leány című művéről felidézi a szexuális zaklatás vádját, amellyel az egyik barátjuk szembesül.
Egy humoros ars poetica-ban pedig Simms arról álmodik, hogy elrabolja Charles Bukowskit, és elszállítja egy anonim alkoholisták gyűlésére, ahol Buk sérteget, kiugrik az ablakon, és fekete szárnyakon a legközelebbi bárba repül, aminek hatására Simms rájön, hogy az amerikai költészetnek szüksége van a kívülállókra és törvényen kívüliekre, és valójában ő jobban szereti a verseket, amelyeken van egy kis mocsok. Simms olyan költő, aki ugyanolyan könnyedén ír a komposztláda mikrofaunájáról, mint a szerelem bonyolultságáról. A gyanakvás hermeneutikáját olyan ügyesen magyarázza, mint egy kutyaparkban tett látogatást.
Egy öreg tengerparti házaspárt egy őket rajzoló művész szemével ír le, az éghajlati válságot pedig egy bronzkori király szemszögéből, aki a városa pusztulását figyeli. A tehetséges, okos és hibás, alkoholizmusáról és más személyes hibáiról őszintén beszélő Simms olyan verseket ad nekünk, amelyek csavarodnak és fordulnak, mégis mindig világosak maradnak a szándékukban. Empátiája mindenre kiterjedő, és kihívást jelent az olvasó elvárásai elé azzal, hogy elvont gondolatokat elegánsan fejez ki vadul kreatív, teljesen eredeti képekkel.
Ezek a versek folyamatosan visszatérnek központi kérdésükhöz, hogy miként maradhat fenn a szerelem egy összeomló világban. Michael Simms egyszerre zenei és köznyelvi nyelven feszegeti a költői önéletrajz határait, amíg a személyes anekdota az időtlen mítosz szintjére nem emelkedik.
