Nike rakéta és tesztberendezések

Olvasói vélemények

A könyv egy részletes kézikönyv, amely a Nike Hercules rakétarendszerre összpontosít, és történelmi kontextus és technikai információk keverékét kínálja. Míg egyes felhasználók jól fogadják nosztalgikus és oktatási értéke miatt, mások úgy érzik, hogy hiányzik belőle az általuk várt mélyreható technikai részletesség.

⬤ Jó emlékeket idéz fel a katonai tapasztalatokkal rendelkezők számára.
⬤ Kivételes kézikönyv jól megírt, részletes tartalommal.
⬤ Nagyszerű ábrák és tervek a modellezők számára.
⬤ Jó történelmi áttekintés Amerika Nike rakétahálózatáról.
⬤ A meghirdetett időben érkezett.

⬤ Korlátozott érték azok számára, akik ismerik a tűzvezetést vagy a nyomkövető radart.
⬤ Hiányoznak a fényképek vagy rajzok a szállítójárművekről.
⬤ Néhány felhasználó csalódott, hogy ez elsősorban egy hadsereg kézikönyvének újranyomása, hiányzik belőle a műszaki tanulmányok mélysége.
⬤ Inkább az indítórendszerekre összpontosít, mint a rakétatechnikai információkra.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nike Missile and Test Equipment

Könyv tartalma:

A második világháború alatt a sugárhajtású repülőgépek kifejlesztése azt is jelezte, hogy új korszak köszöntött be a légvédelemben. A kialakuló fenyegetés elhárítására az amerikai hadsereg megbízást adott a Nike projektre.

A Bell Laboratories által kifejlesztett Nike egy ambiciózus radarvezérlésű rakétarendszer volt, amely kezdetben az 500 mérföld/órás sebességgel és akár 60 000 láb magasságban repülő bombázókat vette célba. Ezen a távolságon egy hagyományos rakétának "meg kellett vezetnie" a célpontot. A Bell válasza a problémára három radar és egy analóg számítógép használata volt.

Az első radar a célpontot észleli, a második pedig követi azt.

A harmadik rendszer egy transzponderen keresztül követte a rakétát. A számítógép mindhárom radar bejövő adatait felhasználta a rakéta irányításához és a célba lövéshez.

Az 1951-es sikeres tesztet követően a Nike Ajaxot 1953-ban 240 indítóhelyen vagy ütegben vetették be. Ez volt Amerika legelső működőképes légvédelmi rakétája. Számos Nike Ajax-állomást telepítettek lakossági központok, stratégiai fontosságú helyek és ICBM-állomások közelében.

Az Ajaxot végül a Nike Hercules váltotta fel, amelynek végsebessége meghaladta a 3000 mérföld/órát, és magassága megközelítette a 100 000 lábat. Az Ajax-szal ellentétben a Hercules akár 20 kilotonnás nukleáris robbanófejjel is felszerelhető volt, ami bombázóflották vagy akár ICBM-ek ellen is hatékonnyá tette. A továbbfejlesztett Hercules modellt a Nike Zeus követte, de ezt a rendszert 1963-ban technikai kudarcok miatt leállították.

Az 1960-as évek végére, amikor a Nike koncepciót a nagyszámú szovjet ICBMS telepítése aláásta, megkezdődött a telepítés csökkentése. A SALT-szerződés 1972-es aláírása után a megmaradt Nike-állásokat leszerelték.

A Nike projekt utolsó éveiben készült ez a Nike rakéta és tesztberendezések kézikönyve, amelyet a U. S. Army Missile and Munitions School fejlesztett ki.

A fegyverrendszerrel való megismertetésre szánt történelmi könyv számos ábrát és részletes információt tartalmaz, amelyek mindenkit érdekelni fognak, aki valaha is elgondolkodott azon, hogy "hogyan működött ez? ".