Nikephoros Blemmydes, >Epitome physica

Könyv tartalma:

Nikephoros Blemmydes (1197 - 1269 után) Epitome physica című művét az arisztotelészi természetfilozófia egyik legelterjedtebb tankönyvének tartják a bizánci és a posztbizánci világban.

Ennek ellenére a kéziratos hagyomány mindeddig teljesen feltáratlan maradt, és a szöveget kritikai kiadás formájában még soha nem tették hozzáférhetővé. Az Epitome physica az Εἰσαγωγικὴ ἐπιτομή (Bevezető kompendium) második könyve, amelynek első könyve a logikának szól.

Blemmydes lényegében Arisztotelészt és kommentárjait (valamint a csillagászati részhez a sztoikus Kleomédészt) vette alapul, amivel az ókori természetfilozófia és a keresztény világkép szintézisére törekedett. Az Epitome több mint 120 fennmaradt, a 13. századtól a 19.

századig terjedő kézirata közül ez a könyv a paleológus kori és a reneszánsz kori kéziratok többségét vizsgálja kézirattani és filológiai szempontból, és rekonstruálja szövegtörténeti összefüggéseiket. Emellett bemutatásra kerül az Epitome physica elterjedése és kulturális jelentősége a bizánci világban és az európai reneszánszban.