Nincs boldogtalan forradalom: A nyomor kommunizmusa

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

There Is No Unhappy Revolution: The Communism of Destitution

Könyv tartalma:

"Erőteljes érv a boldogság és a forradalom keresését kísérő, azt tápláló, a csavargó, nyitott végét alkotó és megszakító kitartó kérdésfeltevés és egzisztenciális megszakítás mellett." - Fred Moten, a Szünetben: A fekete radikális hagyomány esztétikája szerzője.

"Nehéz ma szabadulni attól a felfogástól, hogy a pénzügyi erőszak és a fasizmus megfojtja a boldogság minden lehetőségét... Nincs boldogtalan forradalom egy lehetséges kiutat mutat ebből a kétségbeesésből." -- Franco "Bifo" Berardi, a Futurability: The Age of Impotence and the Horizon of Possibility (Jövőképesség: Az impotencia kora és a lehetőségek horizontja) szerzője.

A folyamatos politikai, gazdasági és éghajlati válság idején megengedhetjük-e még magunknak a kollektív boldogtalanságunkat? A Nincs boldogtalan forradalom kifejezést ad az előttünk kibontakozó forradalom korának. Marcello Tar egyformán kifinomultan és nyers sürgősséggel azonosítja az eredeti pillanatokat, valamint a korunkat kísértetként kísértő erőteljes bomlasztó és kreatív tartalmakat.

A forradalmak kora visszatért, és vele együtt az instabilitás és a bizonytalanság is korunk egyik fő jellemzője. Megújult a népi lázadásba vetett hit, mint a rendszerváltás egyik eszközébe, amelyre nagy szükség van. E dinamika középpontjában a társadalmi változások és a társadalmi jólét új elmélete áll. A boldogság kollektív, nem egyéni, ahogy Marcello Tar kifejti, és a boldogság iránti kollektív vágyunk olyan forradalmi erő, amelyet nem lehet és nem is szabad megfékezni.

Száz évvel az októberi forradalom után, jelenlegi civilizációs válságunk közepette, lehetséges-e még mindig kommunizmusban gondolkodni és azt építeni? Igen, válaszol Tar, feltéve, hogy radikálisan újragondoljuk az egyik évszázadról a másikra következő forradalmi mozgalmak hagyományát. Egyszerre kínál militáns filozófiát és a militancia filozófiáját, ügyesen szembesít a különböző kortárs mozgalmakkal a 2001-es argentin felkeléstől az Occupy Wall Streetig, a spanyol Indignadosig, a munka törvénye elleni francia mozgalomig és az arab tavaszig, feltámasztva és megújítva a forradalmi gondolkodás Walter Benjamintól Giorgio Agambenig tartó vonalát, amely azt ígéri, hogy élhetővé teszi az életet.