Nincs emberi kapcsolat: Magánzárka, szigorúan őrzött cellák és két rab, akik megváltoztatták a rendszert

Olvasói vélemények

Pete Earley „No Human Contact” című könyve az amerikai börtönrendszerben alkalmazott magánelzárással foglalkozik, elsősorban Thomas Silverstein és Clayton Fountain szemszögéből, akiknek súlyos elszigeteléssel kellett szembenézniük, miután bűncselekményeket követtek el a börtönben. Az elbeszélés jól megalapozott és lebilincselő, kitér az etikai aggályokra, a fogvatartottakra gyakorolt pszichológiai hatásokra, valamint a büntető igazságszolgáltatás és az emberi jogok tágabb értelemben vett következményeire.

⬤ Jól megalapozott és lényegre törő elbeszélés
⬤ világos és magával ragadó írás
⬤ összetett etikai és pszichológiai kérdéseket tár fel
⬤ börtönreformra szólít fel
⬤ a magánzárkák erőteljes leírása
⬤ több nézőpontból mutatja be a főszereplők életét.

⬤ A hangsúly inkább a bűnözők hátterén és tapasztalatain van, mintsem magánzárkán tartáson
⬤ néhány olvasó nehezen tudott együttérezni a főszereplőkkel
⬤ az erőszak és a bántalmazás szemléletes ábrázolása egyesek számára nehezen olvasható
⬤ nem ad egyszerű válaszokat vagy megoldásokat a felvetett kérdésekre.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

No Human Contact: Solitary Confinement, Maximum Security, and Two Inmates Who Changed the System

Könyv tartalma:

Egy mélyen felkavaró és emberi pillantás az amerikai börtönrendszerben alkalmazott élethosszig tartó magánelzárás gyakorlatára és a két gyilkosra, akik megváltoztatták a modern kori büntetés-végrehajtást. A New York Times bestsellerszerzője, a THE HOT HOUSE szerzője, a Pulitzer-díj-döntős Pete Earley No Human Contact című könyve a büntető igazságszolgáltatási rendszerbe vezeti be az olvasókat, és a magánzárkában élők brutális életét vizsgálja meg egy szemet nyitó elbeszélésben, amely az ország legveszélyesebb börtöneinek legdurvább mélységeiben elítélendő bűncselekményekről, drákói büntetésekről és lehetetlennek tűnő reformokról szól.

1983-ban Thomas Silverstein és Clayton Fountain, akik mindketten életfogytiglani börtönbüntetésüket töltötték az Illinois állambeli Marionban lévő amerikai börtönben, ugyanazon a napon külön-külön meggyilkoltak két büntetés-végrehajtási tisztet. A Büntetés-végrehajtási Hivatal mindkét férfit a törvényesen kiszabható legsúlyosabb büntetésre ítélte, amelyet kifejezetten nekik találtak ki. Nem hivatalos nevén "nincs emberi kapcsolat".

Kezdetben mindannyian kilenc hónapot töltöttek egy matrac méretű cellában, ahol a nap huszonnégy órájában égett a villany. Csak boxeralsóba voltak öltözve, teljesen elzárva a külvilágtól, és csak a gondolataik foglalkoztatták őket. Végül minimális kiváltságokat kaptak, Fountain a vallás felé fordult, és huszonegy évet vészelt át, mielőtt természetes halált halt. Silverstein képzett művész lett, és harminchat évig bírta, tovább, mint bármely más amerikai elszigetelt fogoly. Meglepő módon mindkét férfi talált értelmet a létezésének, miközben a fenevad gyomrában volt bezárva.

Pete Earley - az egyetlen újságíró, aki személyesen találkozhatott Silversteinnel - mélyreható kérdéseket vizsgál meg igazságszolgáltatási rendszerünk szívében. Silverstein és Fountain rossznak született? Vagy a bántalmazó gyermekkor csavarta ki őket? A börtönbüntetés esélyt adott nekik a rehabilitációra - vagy arra kényszerítette őket, hogy egyre szörnyűbb bűnöket kövessenek el? A No Human Contact egyedülállóan mély és kényelmetlen megértést vált ki az elkövetett bűncselekményekről, a magánzárkák alkalmazásáról, valamint a börtönfalak mögötti élet, megváltás és halál valóságáról.