Nincs én, nincs probléma: Hogyan zárkózik fel a neuropszichológia a buddhizmushoz?

Olvasói vélemények

A könyvről pozitív és kritikai kritikák egyaránt születtek, amelyek az énnek az idegtudomány és a keleti filozófia szemszögéből történő feltárására összpontosítanak. Sok olvasó találta tanulságosnak és hozzáférhetőnek, értékes betekintést nyújt a tudat természetébe és az „én” illúziójába. Néhányan azonban úgy érezték, hogy a könyv túlságosan leegyszerűsíti az összetett gondolatokat, vagy időnként lehangolóvá válik.

Az olvasók nagyra értékelték a világos írásmódot, a terápiás meglátásokat és a tudomány és a spiritualitás integrálását. Sokan találták elgondolkodtatónak és az életet megváltoztatónak az „én-nem” fogalmát és az agy működését. A magával ragadó gondolatkísérleteket és a hozzáférhetőséget kiemelték, mint fő erősségeket.

Néhány recenzens kritizálta a könyvet, hogy túlságosan leegyszerűsítő vagy kevés az inspiráció. Megemlítették, hogy a szerző időnként elveszíti a fókuszt, és egyes fogalmak mélyebb feltárásának szükségességét is hangoztatták. Néhány olvasó úgy érezte, hogy a tudományos magyarázatok elvonják a figyelmet a spiritualitás tapasztalati megértésétől.

(282 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

No Self, No Problem: How Neuropsychology Is Catching Up to Buddhism

Könyv tartalma:

A kilencvenes évek elején, amikor Chris Niebauer a doktori iskolában tanult, feltűnő párhuzamokat kezdett észrevenni a pszichológia és az idegtudomány legújabb felfedezései, valamint a buddhizmus, a taoizmus és más keleti gondolkodási iskolák tanításai között. Amikor bemutatta felfedezéseit egy professzorának, az ötleteit gyorsan elutasították, mint "puszta véletlen egybeesést, semmi többet.".

Tekerjünk előre 20 évvel később, és Niebauer ma már doktorált és professzor, a buddhizmus-idegtudomány kapcsolat, amelyet diákként talált, gyakorlatilag saját műfaj a könyvesboltban. Niebauer szerint azonban még csak most kezdjük megérteni a keleti filozófia és a pszichológia és az idegtudomány legújabb eredményei közötti kapcsolatot, és azt, hogy mit jelentenek ezek az asszimilált eszmék az emberi tapasztalat számára.

Ebben az úttörő könyvben Niebauer azt írja, hogy a legújabb neuropszichológiai kutatások mostanra megerősítik a buddhizmus egyik alapvető tantételét, az úgynevezett Anatta-t, vagyis az "énnélküliség" tanát. Niebauer azt írja, hogy én-érzetünk, vagy amit általában egónak nevezünk, egy illúzió, amelyet teljes egészében az agy bal oldala hoz létre. Niebauer gyorsan rámutat, hogy ez nem azt jelenti, hogy az én nem létezik, hanem azt, hogy ugyanúgy létezik, mint a sivatag közepén lévő délibáb, vagyis inkább gondolatként, mint dologként. Következtetései jelentős következményekkel járnak a modern pszichológiai módszerek nagy részére, amelyek szerinte idejük nagy részét azzal töltik, hogy megpróbálnak valami olyasmit helyrehozni, ami nincs is ott.

Ami egyedivé teszi ezt a könyvet, az az, hogy Niebauer egy sor gyakorlatot kínál, hogy az olvasó maga is megtapasztalhassa ezt az igazságot, valamint további eszközöket és gyakorlatokat, amelyeket a könyv elolvasása után használhat, és amelyek mind arra szolgálnak, hogy megváltoztassák azt a módot, ahogyan a világot megtapasztaljuk - egy olyan módot, amely a létezésen és nem a gondolkodáson alapul.