Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv változatos szemszögből mutatja be a saratogai hadjáratot, tanulságos betekintést nyújt, de kronológiai és elfogultsági problémákkal küzd. Míg egyes olvasók könnyen olvashatónak és informatívnak találják, mások a kutatás hibái és a szelektív bizonyítékok miatt kritizálják.
Előnyök:⬤ Változatos nézőpontok a saratogai hadjáratról
⬤ felvilágosító tartalom
⬤ könnyen olvasható
⬤ részletes és feltehetően pontos
⬤ segít az olvasóknak kapcsolatot teremteni őseikkel.
Hátrányok:⬤ Nehéz követni a kronológiai sorrend hiánya miatt
⬤ jelentős problémák a kutatással és a történelmi elfogultsággal
⬤ a bizonyítékok kiválasztása
⬤ figyelmen kívül hagyja a fontos történelmi személyiségeket.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
No Turning Point, 32: The Saratoga Campaign in Perspective
Könyv tartalma:
Az 1777-es saratogai csata azzal végződött, hogy John Burgoyne brit tábornok csapatai megadták magukat a Horatio Gates tábornok által vezetett amerikai lázadó seregnek. A történészek régóta Burgoyne vereségét tekintik az amerikai forradalom fordulópontjának, mivel meggyőzte Franciaországot, hogy csatlakozzon a háborúhoz a gyarmatok oldalán, és így biztosítsa az amerikai győzelmet. A Saratoga hagyományos szemlélete azonban figyelmen kívül hagyja a helyzet összetettségét. Theodore Corbett a csatát társadalmi és politikai kontextusába helyezve vizsgálja Saratogát és az azt követő eseményeket, mint a New York-i Hudson és Champlain völgyének, valamint Kanada és Vermont telepesei közötti folyamatos konfliktusok részét. Ez a hosszú, helyi szemléletű látásmód rávilágít arra, hogy az amerikai győzelem valójában nagyon keveset oldott meg.
Corbett a hagyományos hadtörténetíráson túllépve nemcsak a patrióta és vöröskabátos katonák szerepét vizsgálja, hanem a földbirtokosok, a bérlő farmerek, a városiak, az indiánok, a lojalisták és az afroamerikaiakét is. A történetet az 1760-as években kezdi, amikor az első nagyszámú fehér telepes érkezett a New York-i és New England-i hátországba. A telepesek közötti kapcsolatokat kezdettől fogva etnikai és vallási viszályok jellemezték. A New York és New Hampshire által a végül Vermontnak nevezett területre kiadott, egymással ellentétes követelések valóságos polgárháborúvá változtatták a csetepatékat.
Ezeket a forradalom előtti konfliktusokat - amelyek a forradalom alatt meghatározták a hűségeket - nem befolyásolta a saratogai csata katonai kimenetele. Burgoyne veresége után a britek megtartották az ellenőrzést a Hudson-Champlain-völgy felső része felett, és mozgósították a lojalistákat és az őslakos szövetségeseket, hogy a forradalom után is folytassák a sikeres portyázásokat. A gyarmatosítók közötti polgárháború az 1780-as években is folytatódott, mivel az amerikai győzelem helyét erőszakos, osztályharccal felérő viszálykodás vette át. Corbett a vermonti, New Hampshire-i és végül massachusettsi adósságkonfliktusokkal fejezi be történetét, ahol Stockbridge kifosztása - a Shays-féle lázadás része 1787-ben - volt az utolsó a polgári zavargások közül, amelyek az előző húsz évben felforgatták a tájat.
A No Turning Point bonyolítja és gazdagítja az Egyesült Államok mint nemzet nehéz születésének megértését.
