Nincs hová hajtanom a fejem: Emlékirat a keleti frontról a második világháborúban

Olvasói vélemények

A könyv a második világháborút egy fiatal katona tapasztalatain keresztül mutatja be, aki a háború, a túlélés és az erkölcs bonyolult összefüggéseit járja körül. Bár az elbeszélés gazdag és lebilincselő, néhány olvasó az írásmód bizonyos aspektusait kihívásnak találta.

⬤ Jól elmesélt és lebilincselő történet a második világháború egy kevésbé ismert aspektusáról.
⬤ Lenyűgöző betekintést nyújt a katonák pszichéjébe és a háború egyénekre gyakorolt hatásába.
⬤ Az érzelmi mélység és a történelmi jelentőség miatt az olvasók számára erősen ajánlott.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely fenntartja az olvasók érdeklődését.
⬤ Rávilágít a katonák nehézségeire és erkölcsi dilemmáira, amelyekkel a hűség és a túlélés között kell szembenézniük.

⬤ Néhány olvasó szerint az eleje lassú, a folyás nehézkes, a vége pedig hirtelen ér véget.
⬤ A nyelvi idiómák, a régimódi kifejezések, az írásjelek és a helyesírási hibák időnként problémát jelentenek.
⬤ Néhány kritikus megkérdőjelezte az elbeszélés tényszerűségét, vagy nehezen hihetőnek találta azt.
⬤ Egyes részletek túlságosan el vannak terhelve hétköznapi szempontokkal, ami a könyv egyes részeit nehezen követhetővé teszi.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

No Place To Lay My Head: A Memoir of the Eastern Front in World War Two

Könyv tartalma:

A második világháború elfeledett és viharos keleti frontjáról szóló, szemet nyitó beszámoló.

Tökéletes a második világháborús első személyű memoárok rajongóinak.

1944-ben Fehéroroszországot már három éve brutálisan megszállta a náci Németország, de most jött a Vörös Hadsereg. A nemzetet szétszakította az erőszak, amely a könyörtelen kommunista partizánok és a szintén fenyegető náci erők között tört ki.

A tizenhat éves Sasha Nioman bátyját elhurcolták, és arra kényszerítették, hogy csatlakozzon a helyi partizánokhoz, családját pedig kiszolgáltatva a náci megtorlásnak. Ennek megakadályozására Sashának nem maradt más választása, mint hogy csatlakozzon a német hadsereghez a 34. zászlóalj mezei rendőrséghez - a Wehrmacht tisztjei által irányított, vegyes nemzetiségű, partizánellenes légiósokból álló erőkhöz.

A No Place To Lay My Head (Nincs hely, ahová lehajthatnám a fejem) bemutatja Sasha rettentő megpróbáltatásait a második világháborúban, amikor egy olyan megszálló hatalomért kellett harcolnia, amelyet gyűlölt. Ez a könyv szemtanúi a náci és a szovjet erők által a keleti fronton elkövetett brutális atrocitásoknak, köztük az orosz hadsereg által hatszáz védtelen ember lemészárlásának, amelyet Sasha egyike volt a maroknyi túlélőnek.

Ez azonban nem jelentette Sasha háborújának végét. A nyugati frontra küldték, hogy feltartóztassa a szövetségesek előrenyomulását, de tisztjei elmenekültek az amerikai támadás elől, és ő feladta magát. Csak most tudott harcolni a nácik ellen, kezdetben a Szabad Lengyel Hadsereghez csatlakozott, majd Olaszországban szolgált a brit erők tagjaként.

Anthony Richardson kitűnő részletességgel mutatja be Sasha egyedülálló útját a második világháborúban. A háború után Sasha Nagy-Britanniába költözött, és számos interjún keresztül adta át figyelemre méltó történetét a szerzőnek. A könyv elengedhetetlen olvasmány mindazok számára, akiket érdekel egy szemtanú beszámoló e brutális háború egy sokat elfeledett frontjáról.

'A könyvre rányomja bélyegét a hitelesség, és rendkívül értékes és időszerű kiegészítése a gerillaháborúról szóló irodalomnak.' Otto Heilbrunn.