Nincs jobb hely a halálnak: Ste-Mere Eglise, 1944 júniusa - A La Fiere hídért vívott csata

Olvasói vélemények

A könyv első kézből származó, lenyűgöző beszámolót nyújt a normandiai partraszállás során a La Fiere hídért vívott csatáról, kiemelve az amerikai ejtőernyősök bátorságát. Míg számos kritika dicséri az elbeszélések részletességét és érzelmi súlyát, egyes kritikusok az írás minőségével és a szervezéssel kapcsolatos problémákat jegyeznek meg.

Nagyszerű első személyű beszámolók egy kevésbé ismert csatáról, kiváló térképek és fényképek, a hősiesség alapos megértése, érzelmi és történelmi jelentősége, hozzájárul a D-napi események megértéséhez, és inspiráló történetek a katonák bátorságáról.

⬤ Írásbeli és szerkesztési problémák, köztük a rossz szervezés és az ismétlések, ronthatnak az elbeszélésen
⬤ egyes olvasók számára a részletek nyomasztóak
⬤ a koherens kronológiai szerkezet hiánya
⬤ a Kindle változatban a fényképek és a térképek túl kicsik lehetnek az olvasáshoz.

(80 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

No Better Place to Die: Ste-Mere Eglise, June 1944--The Battle for La Fiere Bridge

Könyv tartalma:

A szövetségesek nagyszabású normandiai inváziójának részeként három légi hadosztályt dobtak le az ellenséges vonalak mögé, hogy zavart keltsenek a német hátországban, és megakadályozzák, hogy a páncélos erősítés elérje a partokat. A D-nap sötét, korai óráiban ez a zűrzavar elég jól sikerült, mivel szinte minden légideszant egység eltévesztette a ledobási zónáját, így a kis egységek harcának kaleidoszkópja alakult ki.

A szövetségesek szerencséjére a 82. légideszant hadosztály 505. ezredes harccsoportja a dobási zónájában vagy annak közelében csapódott be. Feladata az volt, hogy elfoglalja a létfontosságú Ste M re Eglise-i kereszteződést, és megtartsa a közeli La Fi re-nél a Merderet folyó felett átívelő hidat. A dinamikus harctéri vezetésnek köszönhetően az ejtőernyősök elérték a hidat, csakhogy a német tankok és gyalogság hullámról hullámra érkező, az átkelést kierőszakolni igyekvő hullámaival kellett szembenézniük.

A siklóernyős csapatokkal megerősített 505. ejtőernyősök, akik a leszállás során szörnyű szenvedést szenvedtek a már éber németektől, nemcsak három napig tartották a létfontosságú hidat, hanem az ellenséges tűzben ellentámadást indítottak, hogy egyszer s mindenkorra biztosítsák a céljukat, bár borzalmas áron. A No Better Place to Die című könyvben Robert M. Murphy számtalan hőstett objektív elbeszélését nyújtja, szinte lélegzetelállítóan "ott vagy" részletességgel.

A második világháborús veteránok közül Robert M. (Bob) Murphynél jobban senki sem ismert a 82-es légierő körében. Az 505. PIR A századának tagjaként háromszor sebesült meg harc közben, és mind a négy harci ugrást végrehajtotta az ezredével, Szicíliában, Normandiában és Hollandiában harcolva. A La Fi re-nél játszott szerepéért vitézségi kitüntetést kapott, és a francia Becsületlégió lovagja (Chevalier of the French Legion of Honor). A háború után jelentős szerepet játszott az 505. RCT Egyesület létrehozásában.