Olvasói vélemények
Összegzés:Karen Cox könyve alaposan megvizsgálja a konföderációs emlékművek történetét és jelentőségét az Egyesült Államokban, különös tekintettel a fehér felsőbbrendűségre és a déliek emlékezetére. Míg a könyv mélysége és lebilincselő írása miatt dicsérték, egyes kritikusok bírálták a vélt elfogultságok és az egyoldalú történelmi narratíva miatt.
Előnyök:A könyvet kiváló kutatásai, részletes elemzése és a konföderációs emlékművek történelmi és modern összefüggései közötti éles összefüggések miatt jegyzik. Az olvasók úgy találták, hogy a könyv felvilágosító, szemet nyitó, és jelentősen hozzájárul egy ellentmondásos téma megértéséhez. Sok kritikus nagyra értékelte a hozzáférhetőségét és a magával ragadó prózát, amely az összetett kérdéseket emészthetővé teszi.
Hátrányok:A kritikusok rámutattak, hogy a könyv elfogult nézőpontot mutat be, és nem ad kiegyensúlyozott képet a konföderációs emlékművek történetéről. Néhányan azt állították, hogy erősen a déli örökség és a fehér felsőbbrendűség negatív ábrázolása felé hajlik, míg mások úgy vélték, hogy kevés új betekintést nyújt a folyamatban lévő vitákba. Néhány kritika szerint a könyv túlságosan politikailag korrekt, vagy tele van „értelmetlen zsargonnal”, ami elvonja a figyelmet az érvekből.
(16 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
No Common Ground: Confederate Monuments and the Ongoing Fight for Racial Justice
Könyv tartalma:
Amikor a konföderációs emlékművekről van szó, nincs közös álláspont.
A jelentésükről szóló polarizáló viták a szobrok megőrzéséért folytatott jogalkotási manőverekké, az eltávolításukért folytatott jogi csatározásokká és a randalírozó tömegek saját kezükbe veszik az ügyeket. Ezek a konfliktusok már jóval több mint egy évszázada dúlnak, de még soha nem voltak ilyen hevesek, mint napjainkban.
A konföderációs emlékművek felállítására, megőrzésére, tiltakozására és eltávolítására irányuló erőfeszítések e szemet nyitó elbeszélésében Karen L. Cox bemutatja, mit jelentettek ezek a szobrok azoknak, akik felállították őket, és hogyan alakult ki egy mozgalom, amely a számvetést akarta kikényszeríteni. Világosan bemutatja azokat az erőket, amelyek a fehér délieket a fehér felsőbbrendűség jelképeinek felállítására ösztönözték, valamint azt, hogy az emlékmű-ellenes érzelmek, amelyek a Jim Crow-korszakban nagyrészt elfojtásra kerültek, a polgárjogi mozgalommal visszatértek, és az 1965-ös szavazati jogról szóló törvényt követő évtizedekben egyre nagyobb lendületet kaptak.
Az emlékművek védelmezői a szobrok eltávolítására irányuló törekvések megakadályozására irányuló, a "örökséget" érintő törvényekkel válaszoltak, de bármennyire is igyekeztek megőrizni a déli történelem elveszett ügyének vízióját, a polgárjogi aktivisták, a fekete választott tisztviselők és az egyszerű emberek mozgalmai még keményebben küzdöttek azért, hogy a történetet visszaszerezzék. Az időszerű, hozzáférhető és alapvető fontosságú No Common Ground a legyőzhetetlennek tűnő kőből készült őrszemek története, amelyek most kezdenek leesni a talapzatukról.
