Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv alapos vizsgálatot nyújt az antifasiszta elméletről és gyakorlatról, a véleménynyilvánítás szabadságának védelme és a fasiszta mozgalmakkal szembeni fellépés közötti egyensúlyra összpontosítva. Renton történészként és szervezőként egyaránt árnyaltan érti meg a különböző szélsőjobboldali mozgalmakat és az olyan taktikák történelmi kontextusát, mint a fasizmusra adott válaszként alkalmazott „nincs platform”.
Előnyök:A szerző, Renton széleskörű ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkezik az antifasiszta és baloldali politikában, ami értékessé teszi meglátásait. A könyv hatékonyan foglalkozik a szólásszabadság történelmi összefüggéseivel a baloldalon belül, és világosan felvázolja a fasiszta mozgalmakkal szembeni konkrét taktikák szükségességét. Egyszerre szolgál tanulságul a történelmet nem ismerők számára, és emlékeztetőül a már tisztában lévők számára. Renton meggyőző érveket sorakoztat fel a fasizmus elleni kollektív fellépés mellett, a hétköznapi emberek e küzdelemben való részvételét szorgalmazva.
Hátrányok:Néhány olvasó talán úgy találja, hogy a könyv a konkrét baloldali taktikákra összpontosít, ami korlátozza vagy potenciálisan kizárja a szólásszabadságról szóló szélesebb körű vitákat. Az árnyalt érvek kihívást jelenthetnek azok számára is, akik nem rendelkeznek politikai elméleti vagy történelmi háttérrel, ami korlátozhatja a közönség hozzáférését.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
No Free Speech for Fascists: Exploring 'No Platform' in History, Law and Politics
Könyv tartalma:
No Free Speech for Fascists az antifasiszta tüntetők azon döntését vizsgálja, hogy a fasiszták nyilvános helyeken való felszólalási lehetőségeinek megszüntetését követelik, mint történelmi, jogi és politikai kérdést. Megmagyarázza, hogyan alakult ki a fasiszták platformmentességének követelése az 1970-es évek Nagy-Britanniájában, mint korlátozott kivétel a szólásszabadság támogatásának baloldali hagyománya alól.
A könyv bemutatja, hogy a no platformot szűken, csak a mindenki mást fenyegető jobboldali politikára kívánták alkalmazni. Szembeállítja a gyűlöletbeszéddel szembeni ellenállás rivális eszméjét, amely szintén ugyanebben az időben alakult ki, és amely ma az európai és brit diszkriminációellenes törvényekben testesül meg. Mind a platformmentesség, mind a gyűlöletbeszéd elutasítja a szólásszabadság amerikai Első Kiegészítés szerinti hagyományát, de az elutasítás módja eltérő. A platformmentesség mögött nem csupán a politikai célpontok korlátozott köre áll, hanem az állam szerepével kapcsolatos sokkal nagyobb szkepticizmus is. A könyv a platformmentesség eszméje mellett érvel, amely felvállalja azokat az elektronikus csatornákat, amelyeken ma már oly sok beszéd zajlik. Megmutatja, hogy a szélsőjobboldali beszéd sokkal szélesebb kategóriáján belül hol ismerhető fel fasiszta elem.
A könyv érdekelni fogja az aktivistákat, valamint azokat, akik a politikatörténetet, a jogot, a szólásszabadságot, a szélsőjobboldalt és az antifasizmust tanulmányozzák és kutatják. Az antifasizmus filozófiáját vázolja fel a közösségi média korában.
