Nincs üres szék - Az első világháborúban harcoló és elesett fiatal repülők rövid és hősies élete

Olvasói vélemények

Ian MacKersey „No Empty Chairs” című könyve mélyen kutatott és érzelmileg lenyűgöző beszámolót nyújt az I. világháború alatti légi háborúról, a brit pilóták tapasztalataira összpontosítva, ugyanakkor az amerikai és a német nézőpontot is figyelembe véve. A könyv kiemelkedik a személyes anekdoták és a korai pilóták által megélt pszichológiai és fizikai kihívásokról szóló elmélkedések miatt. Megragadja a háború tragikus valóságát és azt a bátorságot, amelyet az ilyen veszélyes körülmények között való repülés megkövetelt, és ezáltal a történelmi elbeszélés érthetővé és magával ragadóvá válik.

⬤ Jól megalapozott és alaposan feltárja az első világháborús repülés különböző nézőpontjait
⬤ pilóták személyes beszámolóit tartalmazza
⬤ érzelmekre ható történetmesélés
⬤ rávilágít a háború emberi áraira
⬤ átfogó képet nyújt a korabeli repülés társadalmi és pszichológiai aspektusairól
⬤ könnyen olvasható és magával ragadó.

⬤ Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a személyes történetekre való összpontosítás elvonja a figyelmet az átfogó katonai stratégiai áttekintéstől
⬤ nem az első világháborús légi harcok teljes története
⬤ nem biztos, hogy kielégíti azokat, akik a hadviselés szigorúan operatív vagy technikai leírását keresik.

(68 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

No Empty Chairs - The Short and Heroic Lives of the Young Aviators Who Fought and Died in the First World War

Könyv tartalma:

Az 1914-18-as konfliktus azon férfiak hangján keresztül elbeszélve, akik a levegőben harcoltak.

Az üres székek túlságosan rövid ideig az első világháborús fiatal, halálraítélt repülősöké voltak, akik nem tértek vissza a nyugati front lövészárkai fölött zajló, mindennapos, félelmetes légi harcokból. Főparancsnokuk rendelete szerint a hiányzó repülőket azonnal pótolni kellett. Mielőtt az új arcok megérkezhettek volna, az eltávozottak megüresedett helyét a század vacsoraasztalánál néha megrendítő módon elfoglalták sapkáik és csizmáik, amelyeket szomorú rituálé keretében helyeztek el a túlélő kollégák, miközben emlékükre ittak.

A Királyi Repülő Hadtest legtöbb pilótájának élete megdöbbentően rövid volt. Ha élve és makulátlanul végezték el a repülőkiképzést, amely több mint felüket megölte, mielőtt a frontvonalba értek volna, csak kevesen élték túl sokáig a mindennapos csatákat, amelyeket a senki földje feldúlt holdbéli tája felett vívtak. Átlagos várható élettartamukat a háború csúcspontján csak hetekben mérték. Az ejtőernyők, amelyekkel német ellenségeiket kezdték megmenteni, megtagadták tőlük.

A bebörtönzéstől való félelem és az a mindennapos látvány, hogy közeli kollégáik égő repülőgépekben haltak meg, pusztítóan megviselte a világ első vadászpilótáinak idegeit. Sokan mentálisan megbetegedtek. Miközben várták a halált, vagy szerencsés esetben a túlélhető sérülést, amely visszaküldte őket „Blightyba”, érzelmeiket naplóikba és az otthoni szeretteiknek írt levelek folyamába öntötték.

Ian Mackersey e figyelemre méltó vallomások és a pilóták visszaemlékezései alapján nagyszerűen rekonstruálta az első nagy légi háborút a résztvevők életén keresztül. Miközben a halálra vártak, a férfiak megosztották magányukat, félelmeiket, diadalaikat - és a század pletykáit - a családokkal, akik mindennap rettegve várták, hogy kopogtassanak az ajtón, és a végzetes zöld borítékban megérkezzen a Hadügyminisztérium távirata.