Értékelés:
A könyv alaposan feltárja az amerikai önvédelemhez való jogot övező történelmi összefüggéseket és jogi árnyalatokat, különös tekintettel a lőfegyverek kulturális megszállottságára. Míg egyes olvasók gazdagnak és tanulságosnak találják a tartalmat, mások túlságosan hosszúnak és száraznak tartják.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és tudományos
⬤ fontos betekintést nyújt a lőfegyverekkel és az önvédelemmel kapcsolatos amerikai kultúrába
⬤ ajánlott azoknak, akiket érdekelnek a személyes védelem jogi és történelmi vonatkozásai
⬤ összefüggést nyújt az önvédelmi törvényekkel kapcsolatos aktuális eseményekkel.
Egyes olvasók hosszúnak és száraznak ítélték; unalmas olvasmány lehet azok számára, akiket nem érdekel intenzíven a téma.
(5 olvasói vélemény alapján)
No Duty to Retreat: Violence and Values in American History and Society
1865-ben Wild Bill Hickok megölte Dave Tuttot egy Missouri állambeli közterületen, a Nyugat első jelentős "walkdownjában". Százhuszonkilenc évvel később Bernhard Goetz lelőtt négy fenyegetőző fiatalembert egy New York-i metrókocsiban. A lövöldözésen kívül mi lehet a két eseményben a közös? Götzöt - írja Richard Maxwell Brown - a Hickokéhoz hasonló határ menti lövöldözésekben kialakult, egyedülállóan amerikai önvédelmi felfogás szellemében mentették fel a vétkesség alól. Ha halálos fenyegetéssel szembesülünk, jogunk van megállni a helyünket és harcolni. Nem kötelességünk visszavonulni.
A No Duty to Retreat lebilincselően mutatja be, hogyan alakult ki az önvédelem eszméje, különös tekintettel a határ menti lövöldözésekre és azok hatására a jogi hagyományainkra. Brown elmondja, hogy a helytállás joga viszonylag nemrég jelent meg. Az angol szokásjog szerint a fenyegetett félnek jogi kötelessége volt "a falig" visszavonulni, mielőtt visszavágna. A tizenkilencedik századtól kezdve azonban olyan tekintélyek, mint Oliver Wendell Holmes bíró, elutasították ezt a doktrínát, mivel az nem illett sem az amerikai gondolkodáshoz, sem a lőfegyverek korához. Brown felvázolja a határ menti erőszak hatását, bemutatva a híres fegyveresek óriási hatását és az általa "alulról jövő fegyverforgatóknak" nevezett emberek - akik egy pillanat alatt fegyverhez nyúltak - elterjedtségét. Ezek a párbajok, rajtaütések és tűzharcok - írja - több volt, mint személyes bosszúhadjárat: Ezek a "nyugati polgárháború részei voltak, amelyben a fegyveresek - általában republikánusok és unionisták, akik a terjeszkedő bankok, vasutak és vállalatok oldalán álltak - a cowboyok és független farmerek ellen harcoltak, akik gyakran a Konföderációval szimpatizáló demokraták voltak. Brown ennek fényében vizsgálja az O. K. Corral melletti lövöldözést, bemutatva, hogy az a Tombstone-i republikánus üzletemberek (akiket Wyatt Earp képviselt) és a megye cowboyai (akiket Clantonék és McLauryék vezettek) közötti feszültségek csúcspontja volt.
Olyan kevésbé ismert csatákat is megvizsgál, mint a Mussel Slough-i háború, amelyben a visszautasíthatatlan etikával átitatott ellenálló farmerek független életmódjukért harcoltak a betolakodó vasúti bárók ellen. Ez a polgárháború a beolvadásért táplálta a nyugati erőszakot, és megerősítette a "visszavonulási kötelezettség tilalmának" jogi doktrínáját.".
A határvidéki idők már régen elmúltak, de Brown megmutatja, hogy a visszavonulás tilalmának etikája továbbra is mindent meghatároz a szórakoztatásunktól kezdve a külpolitikánkon át (beleértve Bush elnök "homokba húzott vonalát") a politikánkon át az olyan esetekig, mint Bernhard Goetzé. Bár a béke és a társadalmi aktivizmus értékei soha nem látott kihívást jelentenek számára, ez továbbra is az amerikai gondolkodás és jellem központi témája marad.
