Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
A Függetlenség után számos regionális művet világszerte elismertek a témák szélesebb skáláján való kiemelkedésük miatt. Ezt követően a különböző nyelvek klasszikusait lefordítják más nyelvekre Indiában és külföldön egyaránt. Az olvasók kedve fokozatosan felcsillant a regionális kultúra és irodalom iránt. Akaratlanul is kivonultak az angol nyelvű mainstream irodalomból. Az írók tudatában vannak az olvasók választásának, hogy irodalmi konstrukcióikat a lehető legjobb módon kell a nemzetközi színtéren a szélesebb olvasóközönség számára megjeleníteniük. A szerző itt kísérletet tesz arra, hogy lefordítsa a Bijay Mishra Tata Niranjana című eredeti odia nyelvű szövegében előírt gondolatrepertoárt. A fordítás hűségének elve szemantikailag az egész szövegben érvényesül. A szerkezeti eltérések természetesek és a fordító által érzékeltek az odia és az angol nyelv között, amikor a két szöveget általánosságban összehasonlítja és szembeállítja egymással. Az angol fordításban használt nyelvezet nagyon világos, egyszerű és könnyen érthető. Az olyan idegen elemek, mint a Szangha, Bhikkus, Bodhi Tree, Buddha, Nirvan, stb. megmaradtak. A buddhizmus ezen egyedi fogalmai a lefordított változatban sem veszítették el kulturális etikájukat.
A modernizmus megkérdőjelező szellemét három női karakter, Ichhamati, Sujata és Gopa lépten-nyomon megkoszorúzza és reálisan igazolja, különböző szituációs igények alapján. A kortárs életből választott szereplők Icsamati, Neelalohit és a miniszter, a szimbolikusan ábrázolt történelmi szereplők pedig Goutam, Anand, Sariputta, Szudzsata, Gopa és Rahul. A "felszabadulás" misztikus élménye teljesen eltűnt a modern ember pszichéjéből. A modern ember elméje ehelyett tele van kételyekkel, hitetlenséggel és szkepticizmussal. A testi vágyak után fut, problémákkal szembesül, és Buddhát keresi, hogy végre választ kapjon kérdéseire. Az egyén nem állhat a Szangha vagy az Intézet fölött. A Szanghát szabályok szabályozzák. Ahhoz, hogy fegyelmezett életet éljen, mindenkinek engedelmeskednie kell a Szangha által elrendelt parancsoknak. A darab azzal a fő üzenettel zárul, hogy a vágyakozásnak nincs vége. Még az üdvösség vagy a felszabadulás elérése is vágy. Az élet szépségét tehát magában a bánatban kell keresni. Ha valaki nyugtalan és a természetben mozog, a szorongása bizonyos mértékig el fog tűnni. A meditációval az elme edzhető és fegyelmezhető. Az életfilozófia két oldalát fogalmazza meg: az egyik a felszabadulás (lelki élet), a másik a társadalmi élet. A darabban Neelalohit ingadozik és bolyong a kettő között. A modern téma történelmi elemekkel keveredik, bár metaforikusan használják.
Prof. Chakradhar Tripathi
Alelnök-kancellár, Odisha Központi Egyetem
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)