Értékelés:
A könyv egy erőteljes és érzelmekkel teli memoár, amely a szerző élettapasztalatainak krónikája, kiemelve a küzdelmeket, az ellenállóképességet, a hitet és a személyes fejlődést. Az olvasók az elbeszélést átélhetőnek és inspirálónak találják, és gyakran mélyen kötődnek a szerző útjához. Különböző személyes és családi kihívásokkal foglalkozik, miközben hangsúlyozza a hit és a kitartás fontosságát.
Előnyök:⬤ Érzelmileg magával ragadó és átélhető elbeszélés.
⬤ Inspirációt és bátorítást nyújt a személyes fejlődéshez és gyógyuláshoz.
⬤ Könnyen olvasható és jól megírt.
⬤ Személyes szinten vonzza az olvasót, és a szerző köréhez tartozónak érzi magát.
⬤ Olyan fontos témákkal foglalkozik, mint a mentális egészség, a családi küzdelmek és a hit.
⬤ A rövidség lehetővé teszi a gyors, mégis hatásos olvasást.
⬤ Dicséri a szerző nyitottságát és őszinteségét az élettapasztalataival kapcsolatban.
⬤ Néhány olvasó bizonyos részeket túlságosan érzelmesnek talált, ami miatt esetleg szünetet tartottak vagy abbahagyták az olvasást.
⬤ A személyes és családi traumákkal kapcsolatos néhány nehéz témát tartalmaz, amelyek érinthetik az érzékeny olvasókat.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy egyesek számára nehéz lehet a tárgyalt súlyos témákat feldolgozni.
(21 olvasói vélemény alapján)
Through the Eyes of Nisey: Memoirs of a Lost Mississippi Girl Discovering God's Truth and Understanding My Past
Nisey szemével: Donerson egy Mississippi államban felnövő kislány eseményeinek örvénye. Nisey gyakran elgondolkodott azon, hogy miért kellett elviselnie a sokéves fizikai és lelki bántalmazást, miközben csak egy kislány volt, akinek szüksége volt arra, hogy az anyukája gondoskodjon róla és szeresse. Vágyott a szeretetre és gondoskodásra a Nagymamájától, aki egészen a haláláig, amikor ötéves volt, gondoskodott róla. A nehéz élet azonnal elkezdődött. Kisöccséről és húgáról kellett gondoskodnia, míg a mamája a sok gyári munkával foglalkozott. Nyolcéves korában megtanult főzni, mert a mamája nem tudott. Az anyukája elveszettnek tűnt, és nem tudta, hogyan gondoskodjon a gyerekeiről úgy, ahogy a Nagymama tette. Tizenhat éves kora körül a mamája idegösszeomlást kapott, és Big Mama segített neki megbirkózni vele. A nehezebb úton kellett megtanulnia.
A hetvenes években küzdött, hogy megtalálja az útját ebben a világban. A nyolcvanas években segítséget kapott mentális problémái miatt, és elkezdett gyógyszereket szedni. Gyakran Nisey-n vezette le az életben érzett frusztrációit, sőt, akkoriban megpróbálta kioltani az életét és Nisey-t is. Valahogy úgy gondolta, hogy a fejében jobb lenne, ha meghalnának. Ez idő alatt Nisey életében sok csodálatos ember volt, akik segítettek neki átvészelni a nehéz időket. A kilencvenes években az édesanyja úgy érezte, hogy előbb bánt téged, mint te őt. Mindenkit szidott, akiről úgy érezte, hogy veszélyt jelent rá vagy a gyerekeire, miközben irányította Nisey életét.
Nős volt, gyerekei voltak, és az anyja irányította a háztartását. A szíve mélyén tudta, hogy igenis szereti őt. Nem akart lemondani a mamájáról. Huszonkilenc éves korában elkezdte keresni Istent. Átvette az irányítást az élete felett, és 2012-ben, negyvennégy éves korában a sok hátműtétje miatt ágyhoz volt kötve. Az édesanyja ott volt minden műtéten és szinte minden orvosi rendelésen. Valami csodálatos dolog kezdett történni, és ő és az édesanyja megromlott kapcsolata javulni kezdett. Megbocsátás született, és a szeretet robbanásszerű ereje töltötte meg mindkettőjük szívét. Amikor az édesanyja 2019. május 23-án, három nappal a születésnapja előtt meghalt, rájött, hogy ötven év az életéből összefonódott az édesanyja mentális betegséggel teli életével. Minden, amit gyermekként és felnőttként átélt, annak volt köszönhető, hogy az anyukája megpróbált megbirkózni a problémáival. Ebben a pillanatban jött rá, hogy ez a könyv az édesanyjáról szól, aki olyan volt, mint egy hernyó, amelyből ez a gyönyörű pillangó fejlődött ki. Ezért kellett megírnia ezt a történetet, mint terápiát saját magának, és hogy megossza az anyukája életét, aki mentális problémákkal küzdött. Ez egy valós betegség, és túl gyakran nem foglalkoznak vele a fekete családokban.
