Nishida: Az utolsó írásmű

Olvasói vélemények

A könyvet a huszadik század egyik legmélyebb filozófiai művének tartják, de megértéséhez jelentős erőfeszítésre van szükség, mivel összetett, és Nishida műveinek angol fordításai korlátozottak.

A könyv mélyreható hatással van mindazok számára, akiket a valósággal és a létezéssel kapcsolatos mély filozófiai kérdések érdekelnek. Mély elmélyülésre ösztönzi az olvasót, és megéri a megértéséhez szükséges erőfeszítést. Nishida műveinek újabb fordításai válnak elérhetővé, ami segíthet abban, hogy filozófiája hozzáférhetőbbé váljon.

A könyv nem könnyű olvasmány, és kihívást jelent a megértése, különösen az angolul beszélők számára, mivel Nishida más műveinek angol nyelvű fordításai ritkák. Az olvasónak talán több más szöveggel is foglalkoznia kell ahhoz, hogy a bemutatott koncepciókat teljes mértékben megértse.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nishida: Last Writing Paper

Könyv tartalma:

Nishida Kitar, Japán első számú modern filozófusa 1870-ben született, és a Meidzsi-korszak (1868-1912) utolsó évtizedeiben érte el szellemi érettségét. A Kiotói Egyetem filozófiaprofesszoraként eltöltött idő alatt Japán vezető filozófusaként szerzett elismerést. Nishida 1927-es nyugdíjba vonulása után, egészen 1945-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan publikálta eredeti esszéit, amelyeket leginkább intercivilizációs, Kelet és Nyugat találkozási pontjaként lehet jellemezni.

Utolsó esszéje, A semmi helyének logikája és a vallásos világkép, amelyet halála előtti utolsó hónapokban fejezett be, vallásfilozófiájának összegzése, és a kiotói iskola alapművének tekintik. Ez egyike azon kevés helyeknek az írásaiban, ahol Nishida nyíltan és szabadon támaszkodik a kelet-ázsiai buddhista forrásokra, mint saját elképzeléseinek analógiáira.

Nishida itt a vallásos tudat egzisztenciális primordialitása mellett érvel Kant ellenében, miközben kritikusan foglalkozik olyan szerzők gondolkodásával is, mint Arisztotelész, a keresztény neoplatonikusok, Spinoza, Fichte, Hegel, Barth és Tillich. Világossá teszi, hogy Pascalnak, Kierkegaardnak és Dosztojevszkijnek éppúgy adós maradt, mint N g rjunának, a Ch'an mestereknek, Shinrannak, D gen és más buddhista gondolkodóknak. Ez a könyv - Nishida pályafutásának legjelentősebb művének fordítása - tartalmazza az utolsó írás (Zeppitsu) fordítását is, amelyet mindössze két nappal a halála előtt írt.