No Encore!: Zenészek elárulják legkülönösebb, legvadabb, legkínosabb fellépéseiket

Olvasói vélemények

A könyv különböző rock- és popzenészektől származó anekdoták gyűjteménye, melyben vicces, megdöbbentő és tanulságos történetek keverednek karrierjükből. Bár a történetek közül sok szórakoztató, és lenyűgöző betekintést nyújt a rock and roll életmódjába, néhány olvasó a minőség és a kivitelezés terén talált ellentmondásokat.

⬤ Rendkívül szórakoztató és magával ragadó a rock/popzene rajongói számára.
⬤ Egyedi és gyakran vicces anekdoták gyűjteménye.
⬤ Könnyen és gyorsan olvasható a rövid fejezeteknek köszönhetően.
⬤ Betekintést nyújt ismert és kevésbé ismert művészek életébe.
⬤ A lebilincselő elbeszéléseknek köszönhetően az olvasó még többre vágyik.

⬤ A történetek jelentős része eltalált vagy elhibázott, némelyikből hiányzik a szórakoztató érték.
⬤ Az ismétlődő témák, mint például a közönség káosza, az olvasó elfáradásához vezethetnek.
⬤ Néhány bevezető elrontja a történetek csattanóját.
⬤ Néhány hozzászóló nem mondja el hatékonyan a történetét, ami kevésbé magával ragadó elbeszélésekhez vezet.

(39 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

No Encore!: Musicians Reveal Their Weirdest, Wildest, Most Embarrassing Gigs

Könyv tartalma:

Soha nem mesélt történetekkel, a No Encore több mint hatvan ikonikus zenésszel együtt turnézik, akik újra átélik legkülönösebb, legvadabb és legkínosabb koncertjeiket.

„Egy relatíve vidám, vidám könyv, amit gyorsan végigolvastam. A kínos helyzetek élvezhetőek, de a kitartás a legmeghatóbb része ezeknek a történeteknek. Ezek a szörnyű dolgok, amik történtek, nem szakítják meg az álmot. Az álmot a szereplésről és a sztárságról. Az álmot a közönséggel való kapcsolatról. A No Encore egy pillantás az analóg múltba; egy utazás egy távoli világba, amikor a művészek albumokat és dalszviteket készítettek, amelyeket sorban hallgattál.” --Bret Easton Ellis.

„Gyűlöltek minket, és elkezdték dobálni a poharakat, üvegeket, aprópénzt, székeket és mindent, ami nem volt leszögezve.” --Dean Ween.

Ez a fergeteges, néha borzalmas gyűjtemény négy évtizedet ölel át, és a zenetörténet legőrültebb, legdrogosabb és legkínosabb koncertpillanatait örökíti meg - közvetlenül azoktól a művészektől, akik túlélték őket.

„Az őrületem közepette úgy gondoltam, hogy nagyon romantikus gesztus lenne bemenni Fiona Apple öltözőjébe, és a saját véremmel üzenetet írni a falára.” --Dave Navarro.

A ruhatári hibáktól a felszerelés meghibásodásáig, a rossz döntésektől a még rosszabb döntésekig, ez egy lebilincselő betekintés abba, hogy mi történik, ha a dolgok rosszul mennek a színpadon és azon kívül.

„Ozzy-nak volt egy hatvan hüvelykes súgógép a dalszövegekkel, és ezt ellopták, a mikrofonokkal, kisdobokkal és cintányérokkal együtt. Az akkori dobosunk a dobverőjével nyakon szúrta az embereket”. --Zakk Wylde.

A No Encore kíméletlenül őszinte beszámoló azokról a koncertekről, amelyek próbára tették az álom iránti elkötelezettséget - Alice Cooper pitonjától kezdve, akinek a színpadon erőszakos, gyomorrontásos gyomorrontása volt, Lou Barlow katasztrofális kijózanodási kísérletéig a Glastonburyben, Shirley Manson kétségbeesett mosdókeresésétől a rendkívüli erőfeszítésig, amelyet Al Jourgenson felébresztésére tett, amikor a Ministry éppen színpadra lépett. Ahogy Hunter S. Thompson írta: „Vedd meg a jegyet, utazz!”.

„Megyek, hogy kilépjek a helyszínről, és 25 ember masírozik felénk. Hajnali három óra lehetett, és nem azért voltak ott, hogy kedvesek legyenek. Denevérek, deszkák, láncok, kalapácsok voltak náluk, és értünk jöttek”. --Dee Snider.