Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Látszólag "üres" művek közeli olvasása - a nyomtatás nélküli lapoktól a néma zenéig -, amelyek a média új értelmezésére mutatnak rá.
A No Medium című kötetben Craig Dworkin olyan műveket vizsgál, amelyek üresek, kitöröltek, átláthatatlanok vagy némák, kritikusan és lényegre törően ír olyan művekről, amelyek esetében úgy tűnik, hogy nem csak nincs mit látni, de nincs mit mondani sem. Közelről vizsgálva a művészet, az irodalom és a zene e látszólag tartalom nélküli alkotásai a média és a művészi tárgy határainak új értelmezésére mutatnak rá.
Dworkin megvizsgálja az üres papírlapokra épülő műveket, Jean Cocteau Orph e című művében szereplő fiktív versgyűjteménytől kezdve egy géppapírköteg verseskötetként való tényleges kiadásáig; összehasonlítja Robert Rauschenberg kitörölt De Kooning-rajzát Nick Thurston művész Maurice Blanchot Az irodalom tere című művének kitörölt példányával (amelyben csak Thurston marginalizációi voltak láthatók); és megvizsgálja a fényképészeti reprezentáció szexuális politikáját és a fényképek eltakart vagy kitörölt témáinak következményeit. John Cage 4'33" című híres esetét újra megvizsgálva Dworkin összekapcsolja Cage kompozícióját Rauschenberg White Paintings című művével, Ken Friedman Zen for Record (és Nam June Paik Zen for Film ) című művével és más művekkel, és egy "útmutatót kínál a további hallgatáshoz" is, amely több mint 100 "néma" zenei partitúrát és felvételt tekint át.
Dworkin amellett érvel, hogy a médiát nem üres, alap dolgokként, hanem társadalmi eseményekként kell felfognunk, és hogy nincs elszigetelten értelmezett médium, hanem csak és mindig a médiumok pluralitása: a társadalmilag beírt térben zajló értelmező tevékenységek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)