No More Sad Refrains: Sandy Denny

Olvasói vélemények

Clinton Heylin „No More Sad Refrains” című könyve részletes életrajzot ad a néhai énekesnő Sandy Dennyről, kiemelve zenei karrierjét, személyes küzdelmeit és a folk rockra gyakorolt mélyreható hatását. Miközben a könyvet alapos kutatásaiért és érzelmi meglátásaiért ünneplik, kritizálják a rossz írói minőség, a Denny életében szereplő egyes személyekkel szembeni negatív hangvétel és a nem megfelelő gyártási értékek miatt.

Az életrajz rendkívül informatív, jól kutatott, és kiterjedt interjúkat kínál azokkal, akik ismerték Sandy Dennyt. Mély érzelmi betekintést nyújt az életébe és a zenéjébe, gazdagítva az olvasók megértését a tehetségéről és küzdelmeiről. Számos kritikus kifejezi, hogy a könyv elolvasása után mélyen kötődik Denny történetéhez és zenéjéhez.

A kritikusok az írásmóddal kapcsolatos problémákat említik, és azt tekervényesnek és túlságosan hosszadalmasnak írják le. Elégedetlenek azzal kapcsolatban is, hogy a szerző negatívan ábrázolja Sandy Denny férjét, és túlzottan a hibáira koncentrál. Emellett a gyártási minőséget, beleértve a szerkesztést és a papírminőséget is, rossznak nevezték, ami kevésbé élvezetes olvasmányélményt nyújt.

(25 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Fairport Conventionnel és szólóban Sandy Denny a kortárs zene egyik legszebb hangját mutatta meg; saját anyagokat is komponált, köztük a "Who Knows Where The Time Goes"-t - ami Judy Collins nagy amerikai slágere volt -, és énekelt a Led Zeppelin IV-ben.

Sandy azonban tragikus módon az alkohol és a drogok örvényébe került, és 31 évesen, 1978-ban meghalt.

A Dylan-életrajzíró Heylin több órányi új interjúra támaszkodva meséli el Sandy történetét.