Olvasói vélemények
Összegzés:Gary Younge útinaplója egy fekete brit újságíró szemszögéből, aki a Freedom Riders nyomába ered, lenyűgöző és humoros módon tárja fel az Egyesült Államok faji viszonyait. Megfigyeléseiben személyes anekdoták keverednek a történelmi betekintéssel, egyedülálló perspektívát nyújtva a kortárs amerikai társadalomra.
Előnyök:Younge írását szellemességéért, ékesszólásáért és magával ragadó elbeszélői stílusáért dicsérik. A kritikusok nagyra értékelik, hogy képes összetett társadalmi kérdéseket humorral és éleslátással bemutatni. A könyvet történelmi kontextusáért, elgondolkodtató tartalmáért és az amerikai kultúra különböző nézőpontjainak méltányos bemutatásáért is elismerik. Sok olvasó úgy véli, hogy be kellene építeni az oktatási tantervbe.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvnek hasznára válhatna bizonyos helyszínek mélyebb feltárása, megjegyezve, hogy az olyan városokról, mint Savannah és New Orleans, szóló részek túl rövidek. Néhány kritika megemlíti a téma érzelmi súlyát, mivel a modernkori rasszizmus eseteit is tartalmazza, ami elkeserítő lehet.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
No Place Like Home: A Black Briton's Journey Through the American South
Könyv tartalma:
Útinapló, társadalmi kommentár és utazás az önfelfedezéshez, egy fekete angol elképesztő utazásának története Dixie-ben, hogy kapcsolatba kerüljön faji identitásával 1997-ben Gary Younge az 1960-as évek eredeti Freedom Riders-einek útvonalát követve fedezte fel az amerikai Délt. Útja egy kívülálló számára figyelemre méltó szociokulturális kaland volt.
Brit volt, újságírói kíváncsisággal rendelkezett és fekete. Miközben a Greyhound buszon utazott az egykori konföderációs államokon keresztül, ébredést élt át. Úgy érezte, kulturálisan kötődik ehhez a furcsa, mégis ismerős helyhez.
Bár születését tekintve brit volt, és barbadosi emigránsok gyermeke, kulturálisan idegennek érezte magát szülőföldjén.
Dixie-ben azonban olyan afroamerikaiakkal találkozott, akiknek faji sajátosságai hasonlóak voltak az övéhez. A helyi feketék számára úgy tűnt, mintha testvére lenne, miközben a hangja lenyűgözően idegenül hangzott.
Miközben értékelte politikai felemelkedésüket délen, azt is észrevette, hogy az afroamerikai hagyományok statikusnak és változatlannak tűnnek. Üdítően hatott az "otthon" szaga. Felébredt saját identitására, mint fekete egy túlnyomórészt fehér társadalomban, és magába szívta a déli mítoszok és a faji történelem érzése, ezért készítette el ezt a beszámolót, amely az útleírás, a történelmi kutatás, a szellemesség és a társadalmi kommentárok keveréke.
A Délvidék szondázó vizsgálata új perspektívát ad az amerikai faji kapcsolatoknak. Az eredetileg Angliában megjelent No Place Like Home "több, mint egy útirajz" - dicsérte a London Evening Standard -, "(hanem) a faji identitás és a kisvárosi Stevenage-ben való okos, fekete és dühös felnőtté válás problémáinak lenyűgöző feltárása.".... Younge remek újságíró - alapos, tiszta gondolkodású és aprólékos, és kimért, világos prózában ír.....
Legközelebb, Gary Younge, kérem, tegyen egy angliai utazást, és írjon róla. Az országodnak szüksége van rád." Gary Younge a londoni Guardian rovatvezetője és cikkírója.
Ebben a posztban részletesen írt az Egyesült Államokból, Dél-Afrikából és Európából. 1996-ban Laurence Stern-ösztöndíjasként a Washington Postnál dolgozott.
