Költészet. A NO SMALL COMFORT-ban Amerika belsejét és külsejét, az otthonokat és a tájakat rendetlennek, kaotikusnak találjuk, oly módon, hogy bármelyikünk felismerheti.
És mégis, ezeket a jeleneteket egyfajta békés elfogadás is áthatja, még akkor is, amikor ezekben a sorokban kihullik a talaj a lábunk alól, és "a köd / esszévé válik / a gravitációról és a sorsról, / amelynek állításai nem állnak meg". Vannak versek, amelyekhez vigaszért megyünk, másokhoz azért, hogy felrázzuk magunkat. Simoneau új, csendes lírai kötetében olyanokat találunk, amelyek jelzik azokat a perceket, amikor lélegzetünket visszatartva várjuk, hogy a másik cipő is leessen.
"Hasonlóság, hasonlóság, szinkronicitás: / minden összeáll, amíg az, ami / történik, semmi különös, semmi új. Ez itt biztosan nem igaz, ahol Simoneau azt teszi, amit minden jó költő a csontjaiban tud - újnak láttatja velünk.
--Keetje Kuipers. 'Azt mondják, a / szerelem az, ami a / világ dolgaihoz hív minket,' írja Brian Simoneau, és ebben a könyvben egy olyan költőt találunk, aki úgy hívja a világ dolgait - a folyókat, tavakat, fákat és viharokat -, mint kevesen mások. A NO SMALL COMFORT káprázatos meditáció arról, hogy mit jelent most a Földön élni, vagy akár a Földdel együtt élni, hiszen a természeti világ egészen vibrálóan él ezekben az oldalakban--fagy és olvad, recseg és virágzik.
Minden vers a gyász, a feszültség és a szépség saját tájává válik, erőteljes és áradó áhítattal töltve fel. --Matthew Olzmann.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)