Női írók hangjai: A nyelv használata az identitás megtárgyalására (transz)migrációs kontextusokban

Eredeti címe:

Voices of Women Writers: Using Language to Negotiate Identity in (Trans)Migratory Contexts

Könyv tartalma:

Ez a könyv az önfordítás jelenségét vizsgálja a mobilitás kontextusában, olyan elbeszélések korpuszának elemzésén keresztül, amelyeket olyan szerzők írtak, akik Olaszországban születtek, majd angol nyelvű országokba költöztek. Az önfordítást mint az identitás újradefiniálásának folyamatával együtt létező gyakorlatot hangsúlyozva a könyv bemutatja, hogy ezek a szerzők hogyan használják a nyelvet identitásuk (transz)migrációs kontextusban történő megtárgyalására és hangoztatására.

A (transz)migráció olyan folyamatra utal, amelynek során a mobilis alanyok "szilárdan gyökereznek új hazájukban", ugyanakkor "többszörös kapcsolatokat tartanak fenn szülőföldjükkel" (Schiller, Basch és Szanton Blanc 1995: 48). A (transz)migráns tapasztalat áll a szerzők írásainak és önfordító performanszainak középpontjában. Írásuk és önfordításuk oka. Az igény, hogy mindkét nyelven kifejezzék hangjukat, kettős szöveg létrehozására készteti őket. Valójában egyidejű egzisztenciális beágyazottságot próbálnak elérni, egyidejű nyelvi beágyazottság révén. Másrészt a (transz)migráns tapasztalat képezi tevékenységük tárgyát. A szövegben újrateremtik, mind tartalmi, mind nyelvi szinten. Tematikai szempontból számos hagyományos trópus újragondolásában jelenik meg. Nyelvi szempontból a kódváltás, valamint az önfordítás egy sajátos formája révén jelenik meg, amely az írás és a fordítás találkozásánál helyezkedik el.

A könyv az egynyelvű paradigmához (2012) viszonyítva vizsgálja a migráció tapasztalatát. E paradigma szerint az egyének egyetlen kizárólagos anyanyelvvel rendelkeznek - a nyelvvel, amelyet a szüleinktől tanulunk, és amelyen felnövünk. Az anyanyelv az egyént meghatározott nyelvi, kulturális és fizikai terekhez köti, és identitását pontos határok és korlátok között határozza meg. A migráció azonban megkérdőjelezi az egynyelvű paradigmát, mivel a migránsok többféle térhez kötődnek. Az "egynyelvű paradigma lehetetlenségét" (Yildiz 2012) megtapasztalva a szerzők az íráshoz és az (ön)fordításhoz folyamodnak, hogy újrateremtsék transzmigráns tapasztalataikat az oldalon, és megkérdőjelezzék a nyelvvel és identitással kapcsolatos egynyelvű feltételezéseket. Irodalmi produkcióik valójában a válaszúton lévő élet kreatív és egzisztenciális lehetőségeit fejezik ki és használják ki.