Női kevesek: Spitfire Heroines

Olvasói vélemények

A könyv kiemeli a női pilóták gyakran figyelmen kívül hagyott hozzájárulását a második világháború alatt, különösen a légi szállítási segédcsapat (Air Transport Auxiliary, ATA) tagjainak szerepét. Személyes történeteken és interjúkon keresztül tiszteleg bátorságuk és rugalmasságuk előtt, miközben a történelmi elismerés kérdéseivel is foglalkozik.

⬤ Fontos nézőpontot nyújt a női pilóták második világháborús hozzájárulásáról.
⬤ Magával ragadó történetmesélés és jól megalapozott beszámolók a tapasztalataikról.
⬤ Kiemeli az alulértékelt hősöket, elősegítve a nők történelemben betöltött szerepének tudatosítását.
⬤ Inspirálja a fiatal lányokat és nőket, bemutatva, hogy bármit elérhetnek.
⬤ Jól megírt, személyes beszámolókkal, amelyek életre keltik a nők történetét.

⬤ Néhány olvasó a könyv egyes részeit unalmasnak és az ATA fő tevékenységeit illetően kevéssé mélyrehatónak találta.
⬤ Több megjegyzés arra utalt, hogy a személyes anekdoták háttérbe szorították a történelmi elbeszélést.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy az írásmód más memoárokhoz képest nem túl irodalmi vagy csiszolt.

(52 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Female Few: Spitfire Heroines

Könyv tartalma:

A második világháború legsötétebb napjaiban bátor, tehetséges nők egy elit csoportja kockáztatta életét futárpilótaként, Lancaster bombázókkal, Spitfire-ekkel és sok más repülőgéppel repülve, több száz veszélyes bevetésen az ország különböző részein A Légi Szállítási Segédcsapat női pilótáinak feladata az volt, hogy a gépeket a RAF férfi pilótáinak szállítsák, akik harcba vitték őket, és ezt a veszélyes munkát a nők fegyvertelenül, rádió nélkül végezték.

Tizenöten vesztették életüket. A The Female Few című könyvben öt ilyen elképesztően bátor nő meséli el először történetét, a hihetetlen kockázatról, kitartásról és áldozatvállalásról szóló, félelmetesen inspiráló történeteket.

Lelkesedésük és a halállal szemben tanúsított rettenthetetlenségük még mindig visszhangzik az évek során, és beszámolóik a második világháború történetének egy elfeledett fejezetét tárják fel. Ahogy a ma már 90 éves, Cape Codon élő Yvonne Macdonald mondja: „Olyan szabadságot jelentett, amelyet másképp soha nem kaphatsz meg, olyan volt, mintha szárnyakat varrtak volna a hátadra. Sokan itt Cape Codban nem is tudják, hogy részt vettem a második világháborúban.

Vagy hogy mit csináltam. Most már tudják.