Women in the Pentateuch: A Feminist and Source-Critical Analysis
Az irodalmi forráskritika és a feminista bibliaértelmezés itt kerül először szisztematikusan egymás mellé.
Shectman a Pentateuchus forráskritikájának legújabb tendenciáit figyelembe véve az elbeszélést papi és nem papi szálakra osztja, és nyomon követi a nők ábrázolását mindkettőben. Mindkét forrásban, ahogy Mózes előtérbe kerül, a nők egyre inkább háttérbe szorulnak, aminek eredményeképpen a 2Mózes-Négyek könyvében sokkal kevesebb nő jelenik meg, mint a Teremtés könyvében.
A források közötti éles kontraszt is kirajzolódik e tanulmányból: a nem-P számos fejlettebb, a nőkre összpontosító elbeszélési hagyományt tartalmaz, különösen azokat, amelyek a gyermekszüléssel kapcsolatosak, ami a bibliai nőkről szóló elbeszélések egy eredeti műfajára utal, amely egyedülállóan a bibliai nőkre vonatkozik. A hagyományok Pentateuchusban való egyesülésével azonban ezek a hagyományok beleolvadnak a patriarchális hagyományokba, és a Genezis 17-ben, a P-ben, az ígéret és a szövetség programadó kijelentésében csúcsosodnak ki. A P jelentősen korlátozza a nők szerepét, amely a nem-P-ben megmaradt.
A források közötti különbség elsősorban a fokozott centralizáció eredménye: míg a nem-P anyag a centralizáció meghonosodása előtti időszakot tükrözi, addig a P-ben a centralizáció már érvényesül, aminek következtében a nők szerepe korlátozottabbá válik. A Pentateuchusban szereplő nők új és részletes forráskritikai elemzése mellett ez a könyv részletes áttekintést nyújt a feminista bibliakritikáról, Elizabeth Cady Stanton munkásságától napjainkig, ami hasznos lehet a bibliai, különösen a feminista értelmezés története iránt érdeklődők számára.