Women, Work, and Representation: Needlewomen in Victorian Art and Literature
A viktoriánus Angliában gyakorlatilag minden nőt megtanítottak varrni.
A kézimunka a háztartási gazdaság és a hagyományos női szerepek - feleség és anya, nem pedig a gyár, hanem az otthon - képével kapcsolódott össze. A hivatásos varrónők azonban hosszú órákat dolgoztak nagyon kis fizetésért, és a felső és középosztály számára készítettek ruhákat. Elszigeteltségében és kiszolgáltatottságában a társadalmi reformerek számára a munkásosztály szenvedésének erőteljes képét adta, amely a felsőbb osztályok érzékenységét is megszólította, és segített a közvéleményt a reformok szükségessége köré csoportosítani.
A "Nők, munka és képviselet" című írás ennek a képnek a reformmozgalomban való felhasználásával foglalkozik, kiemelve, hogy a viktoriánus közönséget mennyire megdöbbentette, amikor a jelentésekből kiderült, hogy a kézimunka rendkívül veszélyes, sőt halálos foglalkozás volt.
A szerző, Lynn M. Alexander különféle bemutatókon keresztül követi nyomon a varrónő szimbólumának kialakulását, Charles Dickens, Elizabeth Gaskell, Charlotte Elizabeth Tonna és George W. M. Reynolds írásaiból, valamint Richard Redgrave, Thomas Benjamin Kennington, John Everett Millais, John Leech, John Tenniel és Hubert von Herkomer vizuális ábrázolásaiból merítve.
A "Nők, munka és reprezentáció" a viktoriánus kor tudósai, a nőkutatók, valamint a szemiotika és az esztétika iránt érdeklődők számára íródott, és húsz illusztrációt tartalmaz, amelyek többsége a korabeli folyóiratokból származik, és új betekintést nyújt a dolgozó nők életébe a viktoriánus korszakban.