Nők végül is: Szex, evolúció és a férfi felsőbbrendűség vége

Olvasói vélemények

Melvin Konner „A nők végül is” című könyve ellentmondásos, de elgondolkodtató módon vizsgálja a nemek közötti különbségeket a fajok között, és ennek következményeit az emberi társadalomra nézve, különös tekintettel azokra a tulajdonságokra, amelyek a nőket jobb vezetővé teszik. A szerző humorral és kiterjedt kutatásokkal támasztja alá érveit, de kritikával kell szembenéznie néhány túlzó állítás és lehetséges elfogultság miatt.

Az olvasók dicsérik a szerzőt magával ragadó írói stílusáért, alapos kutatásaiért és azért, hogy képes az összetett gondolatokat humorosan bemutatni. Sokan értékelik a nemek közötti egyenlőség optimista szemléletét, valamint a nők vezetői képességeinek részletes történelmi és tudományos alátámasztását. A könyvet értékes forrásnak tekintik, amely megkérdőjelezheti a meglévő felfogást, és értelmes vitákat ösztönözhet a nemi szerepekről.

A kritikusok rámutatnak, hogy Konner egyes állításaiból hiányoznak a szilárd bizonyítékok, és megerősíthetik a nemi sztereotípiákat. Férfiellenes elfogultságot állítanak, és azzal vádolják, hogy a könyv túlságosan leegyszerűsíti a nemek összetett dinamikáját, a nőket hibátlannak mutatja be, miközben a férfiakat démonizálja. Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv nem ismeri el megfelelően a nemek kiegyensúlyozott képviseletének fontosságát a vezetésben.

(51 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Women After All: Sex, Evolution, and the End of Male Supremacy

Könyv tartalma:

Van egy meglepően gyakori emberi genetikai hiba, amely egy kulcsfontosságú kromoszómapár változásának köszönhető. Normális állapotban a kettő ugyanúgy néz ki, de ebben a rendellenességben az egyik eldeformálódik és a felismerhetetlenségig összezsugorodik. Az eredmény rövidített élettartam, magasabb halálozási arány minden életkorban, szaporodásra való képtelenség, korai hajhullás és agyi rendellenességek, amelyek különbözőképpen figyelemzavarhoz, hiperaktivitáshoz, magatartászavarhoz, hiperszexualitáshoz és a kifelé és az öncélú agresszió óriási túltengéséhez vezetnek.

Ezt hívják férfiasságnak.

Melvin Konner végigköveti az evolúció ívét, hogy megmagyarázza a nők és férfiak közötti kapcsolatokat. Türelemmel és szellemességgel járja körül azt a kényes kérdést, hogy vajon szükség van-e a férfiakra az emberi faj biológiai sorsában. Számos színes példát hoz fel a természetből - például a polip, a fekete özvegy, a horgászhal és a jákó párzási szokásait -, és amellett érvel, hogy az emberben a férfiasság aligha szükséges a faj fennmaradásához.

A jellegzetesen humoros és magával ragadó prózában Konner rávilágít a biológiailag különböző identitásainkra, miközben megemlíti azokat a megható kivételeket, amelyek megkérdőjelezik a férfi és nő közötti különbséget. Találkozunk olyan vadászó-gyűjtögető népekkel, mint például a botswanaiak, akiknek kultúrája kiemelkedő helyet biztosított a nőknek, feltalálták a dolgozó anyát, és tiszteletben tartották a nők hangját a tűz körül. Az emberiség közelmúltbeli történelme felborította ezt az egyensúlyt, mivel a háborúk sűrű világa szélsőséges férfiuralmat táplált. Az elmúlt két évszázadban azonban fajunk talpra állt, és megállíthatatlanul haladunk az egyenlőség felé. Ez nem a férfiak végét jelenti majd, hanem a férfi felsőbbrendűség végét, és egy jobb, bölcsebb világot a nők és a férfiak számára egyaránt.