Olvasói vélemények
Összegzés:A Nomonhan konfliktusról szóló könyv részletes betekintést nyújt a japán hadsereg taktikai műveleteibe egy egyedülálló történelmi összecsapás során. Bár elgondolkodtató témákat mutat be, és gazdagítja az olvasónak a csata megértését, számos kritika kiemeli az újranyomás minőségével és szerkesztési hibáival kapcsolatos problémákat.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató tartalom
⬤ egyedi nézőpontokat kínál egy ritkán tárgyalt háborúról
⬤ részletes információk a japán és orosz taktikáról
⬤ jól megírt
⬤ értékes történelmi forrásként szolgál
⬤ jó alapozó a szovjet-japán konfliktusról.
Hátrányok:⬤ Számos szerkesztési és formázási probléma az újrakiadásban
⬤ a szöveg egy része nehezen olvasható a rossz nyomdai minőség miatt
⬤ ismétlődő bekezdések
⬤ az összetett információk átadásának áttekinthetetlensége
⬤ számos térkép és illusztráció rosszul reprodukált
⬤ a különböző kiadásokban nem egyenletes a minőség.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Nomonhan: Japanese-Soviet Tactical Combat, 1939
Könyv tartalma:
A II. világháború előtt a Japán Császári Hadsereg (IJA) egy támadó taktikai doktrínát dolgozott ki, amelynek célja az volt, hogy gyalogsági erői sikeresen harcolhassanak a túlerőben lévő ellenféllel, a Szovjetunióval szemben.
E doktrína hatékonyságának egyik harci próbája 1939 júniusától augusztusáig a külső mongol-mandzsúriai határ mentén zajlott. Ez a dolgozat az IJA 7. gyalogoshadosztály 28.
gyalogezredének 2.
zászlóaljának napi harci műveleteit követi két hónapon keresztül. Ez idő alatt a 2/28.
gyalogezred állandó kapcsolatban állt a szovjet kombinált fegyveres erőkkel. Júliusban a zászlóalj részt vett a Georgi K. Zsukov tábornok által irányított szovjet egységek elleni támadó hadműveletekben.
Amikor a japán taktikai doktrína kudarcot vallott a szovjet kombinált fegyveres erőkkel szemben, a japánok védekezésbe vonultak. A japán tisztek azonban a defenzív doktrínát átmeneti jellegűnek tekintették, és csak azért fogadták el, hogy időt nyerjenek az ellentámadásra való felkészüléshez. A defenzív doktrína, hogy a terepet az ellenséget megsemmisítő támadó hadműveletek újraindításáig tartani kell.
A rugalmasság hiánya halálra ítélte a japán védekező törekvéseket. Zsukov tábornok titokban felsorakoztatta erőit, és augusztus közepén páncélos oszlopait arra használta, hogy a statikus japán egységek kettős beburkolásának élére álljon a pozícióvédelemben.
A szovjetek bekerítették a japán egységeket, köztük a 2/28. gyalogezredet, és a túlélő japánoknak vissza kellett küzdeniük magukat a baráti vonalakhoz. A 2/28.
gyalogezred hadinaplója napról napra szemléletesen számol be a harci műveletekről.
Ez pedig lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy a japánok hogyan alkalmazták taktikai doktrínájukat a csatatéren. A japánok agresszív taktikai doktrínával próbálták kompenzálni hadseregük anyagi és felszerelési hiányosságait. Ez a megközelítés addig volt sikeres, amíg a japánok merész támadó hadműveleteket tudtak végrehajtani.
Amikor azonban védekezésre kényszerültek, nyilvánvalóvá váltak az eltérések a taktikai doktrína és a harctéri valóság között. Ezek a problémák, amelyek bármely hadseregre alkalmazhatók, rávilágítanak a haderőszerkezet alapvető nehézségeire, a potenciális ellenséges képességekkel kapcsolatos előítéletekre és a doktrína szerepére a harci környezetben. A kis egységek taktikájának vizsgálata különösen hasznos a doktrína dinamikájának a harctéren való kifejeződésének szemléltetésére.
