A gyűjtemény versei arra hívják fel az olvasót, hogy gondolkodjon el a befejezetlen dolgok szépségén és életerején, mivel mindig emlékeztetnek arra, hogy mit lehet befejezni, bármilyen nehéz is ezt elképzelni.
A versek a látott és a láthatatlan világokra egyaránt összpontosítanak, azt vizsgálva, hogy mi a valóságos és mi az, ami csupán képzeletbeli. A művészet nyelvéből kölcsönzött „non finito” a megoldatlan és nyitott végű események és történések iránti vonzalmat idézi.
Ezek a versek hatalmas területeket fednek le, a „befejezetlen” életektől kezdve a szándékosan vagy véletlenül befejezetlenül hagyott szimfóniákig, szobrokig és festményekig. Mit akartak a művészek, hogy megtanuljuk vagy érezzük? Ezek a versek ezt a feszültséget vizsgálják.