Noone

Könyv tartalma:

A beszélgetést véleményem szerint időnként meg kellene szakítani. Megzavarni, feldarabolni, szétoszlatni.

Igaz, mondja az Első Hang. Hogy ne veszítsük el magunkat túlságosan a hangunkban, a túláradásunkban, az emlékeinkben, a pillanatainkban. Különösen az idő sodrásában, mondja a Második Hang.

Az idő, vagyis a minket körülvevő események, mondja az Első Hang.

Az is, hogy ellenálljunk a szavak sodrásának, mondja a Második Hang. Hogy teljesen magunk maradjunk, mondja az Első Hang.

A legjobb képességeink szerint, mondja a Második Hang. Hogy megóvjuk integritásunkat, mondja az Első Hang. A legjobb képességeink szerint, mondja a Második Hang.

És a valóságunkat, mondja az Első Hang. Ők hallgatnak. Aztán..: *...

Álmodban te lehetsz az, aki öl, de ő, mármint az áldozatod, mármint a megölt, kinek a hangján kiabálhatna? Természetesen a saját hangjával - mondja az Első Hang. Hogy lehet ez? kérdezi a Második Hang.

Van egy másik is benned? Te vagy az, aki látta az álmot. Ő, mármint az áldozatod, mármint akit megöltél, mármint akit megöltél, egy álomlény, mármint aki csak az álmodban lehet, mármint pontosabban egy nem-létező lény. De ő kiáltott - mondja az Első Hang.

Lehetséges, mondja a Második Hang.

De csak te hallhatod a sikolyát. Én viszont csak a te sikolyodat hallom. *...

egy egész, szétszakadva, egyes darabjai eltűntek, csak néhány darabja maradt meg. Vagy egy használhatatlan (majdnem) egyetlen darab. Lehet belőle egészet alkotni? Lehet-e belőle újra egészet alkotni? Újraalkotni?