Értékelés:

A The Book of Norman by Norman Sunshine egy gyönyörűen bemutatott művészeti könyv, amely a művész életét és munkásságát mutatja be. A recenzensek dicsérik a lenyűgöző képanyagot, a lebilincselő anekdotákat, valamint a Sunshine különböző művészeti és szórakoztatóipari formákban elért karrierjének átfogó áttekintését. A művészetkedvelők számára kihagyhatatlan kiegészítőnek tartják.
Előnyök:Gyönyörűen megírt és illusztrált, élénk színes táblákkal. Alapos betekintést nyújt a művész életébe és pályafutásába. Magával ragadó szöveg, tele lenyűgöző anekdotákkal. A masszív, túlméretezett formátum fokozza a vizuális élményt. A különböző művészeti médiumok rajongóinak is tetszik.
Hátrányok:Jelentős hátrányt nem említettek, de a könyv nem biztos, hogy a művészet vagy az adott művész iránt nem érdeklődők számára vonzó.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Book of Norman: Norman Sunshine / A Life in Art
A The Book of Norman: Norman Sunshine / A Life in Art című könyv Norman Sunshine amerikai művész több mint hét évtizedes festészeti, szobrászati, ceruza-, szén- és digitális munkásságát gyűjti egybe, amelyek mindegyike ügyesen összefonódik Norman Sunshine figyelemre méltó élettörténetével. A Los Angelesben született és nevelkedett Sunshine a szórakoztatóipar és a New York Times illusztrátoraként kezdett dolgozni, majd végül a reklámszakmában helyezkedett el, ahol az 1970-es évek néhány legfelismerhetőbb kampányának szerzője volt.
A dél-kaliforniai lágy geometria és csendes magány festőjeként hamar elismerést vívott ki magának. Miután visszaköltözött a keleti partra, gyakorlata kibővült: hol jellegzetesen kísérletező, Cezanne-szerű csendéletekkel, hol a New England-i tél szigorúságával, de mindig olyan vizuális nyelvet fejlesztett ki, amely egyformán igazodik az általa lakott pszichológiai és fizikai terekhez. A The Book of Norman egyszerre emlékirat a háború utáni Amerika társadalmi és művészeti világáról és mély elmélkedés a művészetnek szentelt életről.
Donald Kuspit műkritikus azt mondta Sunshine munkásságáról, hogy az „a dinamikus egyensúly klasszikus példája”. Ez a megállapítás magára a művészre is igaz.