Not into Night

Olvasói vélemények

Max Zimmer „Nem az éjszakába” című könyve egy erőteljes, önvizsgálatot igénylő elbeszélés, amely Shake Tauffler, egy fiatal mormon misszionárius útját követi, amint az 1960-as évekbeli ausztriai missziója során hitével, identitásával és társadalmi kérdésekkel küzd. A történet Shake küzdelmeit tárja fel egyháza tanításaival, személyes értékeivel és a polgárjogokkal kapcsolatos összefüggésekkel, szemléletes, olykor kényelmetlen pillantást vetve egy misszionárius életére.

Az írásmódot lebilincselőnek és élénknek írják le, amely elmeríti az olvasót a főhős élményeiben. A könyv hatékonyan ábrázolja az olyan összetett témákat, mint az elkötelezettség, az őszinteség és a polgárjogi mozgalom. Az olvasók értékelik a karakterek mélységét és a misszionáriusi élet egyedi nézőpontját. Sokan úgy találják, hogy a könyv olyan nagy irodalmárokkal van egy szinten, mint Steinbeck és Faulkner, és megjegyzik, hogy milyen élvezetes utazásra viszi őket.

Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a hosszadalmas elbeszélői stílus, mivel a történet nem siet a végkifejletig, és inkább a jellemfejlődésre és a belső konfliktusokra összpontosít. A rasszizmus és a hit megkérdőjelezésének témái miatt is kellemetlen érzéseket kelthet, amelyekkel egyes olvasók nehezen tudnak majd foglalkozni.

(3 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A bámulatos prózában elmesélt "Nem az éjszakába" a "Ha ahová mész, az nem az otthon" sorozat régóta várt harmadik regénye, egy Amerikában felnövő mormon fiú története, aki egy álmot kerget, hogy jazztrombitán játsszon.

A tizenkilenc éves Shake Tauffler számára nem idegenek a konfliktusok. Egy apa, aki tudatja vele, hogy inkább bárki mást szeretne fiának. Egy zavart anya, aki egy szempillantás alatt képes kedvességből dühbe váltani. 1963 nyarán, amikor a polgárjogi mozgalom lángra lobbantja Amerikát, hátrahagyja Utah államot, védtelenül maradt fiatalabb testvéreit és tehetséges jazztrombitásként folytatott életét, hogy két és fél éven át próbálja Ausztriát a mormon hitre téríteni. A misszió az utolsó kötelessége - és az utolsó esélye, hogy bizonyítson - buzgó apjának. Ugyanakkor mély és zsigeri az érdeklődése a polgárjogi harc iránt. Otthon a lány, akit szeret, fekete, akárcsak a hősei, a sötétbőrű férfiak, akiktől mindent megtanult, amit a jazz-játékról tud. Ausztriában igyekszik megfelelni apja elvárásának, hogy "arassa le" az embereit az egyház számára. De ellenállhatatlanul vonzza a déliek brutális és bátor küzdelme. Külföldi újságcikkekben követi nyomon az eseményeket, és megkérdőjelezi, hogy vajon az igazi hűsége ott van-e, egy olyan néphez, amelyet hite szerint átkozottnak és méltatlannak tart.

Hitének rasszizmusa már régóta arra tanította Shake-et, hogy tartson világos határvonalat a jazz és a vallás között. Ausztriában azonban, miután felfedezik zenei tehetségét, a misszió vezetői beszervezik, hogy ezzel "csalogassa" az embereket a templomba. Ellenáll, de végül engedelmeskedik, és trombitál a bécsi jazzklubokban, tudatában annak, hogy elárulja fekete hőseit azzal, hogy az általuk kitalált zenét alattomos célokra használja.

A jazz és a vallás illékony keveréke, amelyet egy erőszakos és ragadozó küldetéstárs szít, egy robbanásveszélyes éjszakában gyullad ki, amelynek pusztító következményei véget vetnek az általa ismert életnek, és menekülővé teszik őt a vallási törvények büntető keze elől. Küldetésének több mint a fele - immár egy sötét úton, amelyet egy szörnyű titokkal jár - még hátravan. Egyetlen menedéke egy osztrák család, amelynek egyke lánya éppúgy vágyik egy nagy testvérre, mint Shake a családja szeretetének oltalmába.