Olvasói vélemények
Összegzés:James T. Bennett „Not Invited to the Party” című könyve a választási reform és a választójoghoz való hozzáférés kérdéseit vizsgálja az Egyesült Államokban, jól megalapozott tartalmak és a libertariánus ideológiában gyökerező, határozott politikai vélemények keverékét nyújtva. Míg egyes olvasók elismerően nyilatkoznak a kutatásról és a közölt történelmi információkról, mások kritizálják a könyvet politikai elfogultsága és túlságosan sok szónoklata miatt, ami rontja a könyv általános üzenetét.
Előnyök:⬤ Alapos kutatást kínál az amerikai választójoggal kapcsolatos kérdésekről, jól dokumentált forrásokkal.
⬤ Fontos érveket emel ki a választási reform és a kampányfinanszírozási törvények nyitottabbá tételének szükségességéről.
⬤ Megszólítja a libertariánus nézeteket támogatókat, szenvedélyes nézőpontot nyújt a politikai rendszer problémáiról.
Hátrányok:⬤ Erősen elfogult a libertariánus filozófia irányába, ami elidegenítheti a nem libertariánus olvasókat.
⬤ Túlzottan sok politikai szöveget és kitérőt tartalmaz, amelyek elhomályosítják a választójoghoz való hozzáférés fő témáját.
⬤ A hangnemet vitriolosnak és szarkasztikusnak írják le, ami kevésbé meggyőző a szélesebb közönség számára.
⬤ A könyv ideológiai beállítottsága miatt nem alkalmas a libertáriánus bázison kívüliek megszólítására.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Not Invited to the Party: How the Demopublicans Have Rigged the System and Left Independents Out in the Cold
Könyv tartalma:
A Nem hívtak meg a pártba című könyv bemutatja, hogy a domináns politikai pártok - a demokraták és a republikánusok - hogyan alakították át a rendszert a saját előnyükre.
James Bennett megvizsgálja a történelmet és a törvények, rendeletek, támogatások és programok sorát, amelyek a két nagy pártnak kedveznek, és még a demokrata-republikánus duopólium komoly kihívásának lehetőségét is elriasztják. Az amerikai alapítók, amint azt általában elfelejtik, bizalmatlanok voltak a politikai pártokkal szemben.
Az amerikai alkotmány sehol sem említi a pártokat, nemhogy jogi védelmet vagy kiváltságokat adna nekik. Ez a provokatív könyv nyomon követi, hogy a polgárháború végére a republikánusok és a demokraták hogyan biztosították dominanciájukat, és ezt követően hogyan befolyásolták a duopólium védelmére kidolgozott politikák egész sorát. Bennett például azt vizsgálja, hogy az 1971-es (1974-ben és 1976-ban módosított) szövetségi választási kampánytörvény, amelyet a nyilvánosságnak a jó kormányzati reformizmus pártatlan aktusaként adtak el, valójában hogyan erősítette meg a két párt dominanciáját.
Bár a könyv elsősorban az amerikai tapasztalatokra összpontosít, a kétpártrendszerek világszerte (különösen a feltörekvő demokráciákban) való elterjedtségét és azt a széles körben elterjedt megvetést is figyelembe veszi, amellyel gyakran szemlézik őket. A 2008-as választásokhoz fűzött éles hangú kommentárokkal és a harmadik pártok ikonikus alakja, Ralph Nader előszavával a könyv a valóban radikális reformok lehetőségét vizsgálja, hogy megnyitja a pályát az erőteljes, élénk, vitatott független jelöltek előtt, amelyek végre választási lehetőséget kínálnak az elidegenedett választóknak, nem pedig visszhangot.
