Növekvő mesterséges társadalmak: Társadalomtudomány alulról felfelé

Olvasói vélemények

A „Growing Artificial Societies” című könyv a társadalomtudományok ágensalapú modellezésének alapvető áttekintését nyújtja. Hatékonyan mutatja be, hogy egyszerű szabályok hogyan vezethetnek komplex emergens viselkedéshez szimulált környezetben. Bár a könyv úttörő hozzájárulása elismerést vált ki, néhány olvasó csalódottságát fejezi ki a könyv technikai bonyolultsága, az átfogó kódolási útmutató hiánya és a kereskedelem dinamikájának modellezésében tapasztalt hiányosságok miatt. A könyv kora ellenére nagyra értékelik a társadalmi komplexitással és a generatív modellezési megközelítéssel kapcsolatos fogalmak világos magyarázatát.

⬤ A társadalomtudományok ágensalapú modellezésének alapműve.
⬤ Magával ragadó és könnyen olvasható, az összetett fogalmak egyszerű magyarázatával.
⬤ Betekintést nyújt az emergenciába és az önszerveződésbe.
⬤ Értékes forrás a társadalmi dinamika szimuláción keresztül történő megértéséhez.
⬤ Ismert a koncepcionális alapokról és a társadalmi struktúrákkal kapcsolatos hatásos kérdésekről.

⬤ Nem „hogyan kell” útmutató; nem tartalmaz teljes kódot a tárgyalt modellekhez.
⬤ Néhány fejezetet, különösen a kereskedelemről szólót, a gyenge modellezés miatt kritizálják.
⬤ A technikai és kollégiumi szintű anyag egyes olvasók számára túlterhelő lehet.
⬤ A modell korlátozott terjedelme befolyásolja az eredmények érzékelt jelentőségét.
⬤ Egyesek kritizálják, hogy a szigorú validálás hiánya miatt a „cargo-cult science” kategóriájába tartozik.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Growing Artificial Societies: Social Science from the Bottom Up

Könyv tartalma:

"A Brookings Institution Press és az MIT Press kiadványa.

Hogyan keletkeznek a társadalmi struktúrák és a csoportviselkedések az egyének kölcsönhatásából? Ebben az úttörő tanulmányban Joshua M. Epstein és Robert L. Axtell a legmodernebb számítógépes szimulációs technikákkal közelíti meg ezt az ősi kérdést. Az olyan alapvető kollektív viselkedések, mint a csoportalakulás, a kulturális átadás, a harc és a kereskedelem, egyszerű helyi szabályokat követő egyéni ágensek kölcsönhatásából ""keletkeznek"".

Epstein és Axtell számítógépes modelljükben egy "alulról felfelé" építkező társadalomtudomány kialakítását kezdik meg. Sugarscape nevű programjuk egy általánosított erőforrás (cukor) táján elhelyezkedő mesterséges emberek (ágensek) viselkedését szimulálja. Az ágensek látással, anyagcserével, sebességgel és egyéb genetikai tulajdonságokkal születnek a Sugarscape-re. Mozgásukat egy egyszerű helyi szabály irányítja: ""nézz körül, amennyire csak tudsz; keresd meg azt a helyet, ahol a legtöbb cukor van; menj oda és edd meg a cukrot"". Minden alkalommal, amikor egy ágens mozog, az anyagcseréjének megfelelő mennyiségű cukrot éget el. Az ágensek akkor halnak meg, ha és amikor az összes cukrot elégetik. A társadalmi jelenségek figyelemre méltó skálája alakul ki. Például, ha évszakokat vezetünk be, megfigyelhető a vándorlás és a téli álom. Az ágensek folyamatosan cukrot halmoznak fel, így mindig van vagyonelosztás.

Ezután Epstein és Axtell megkísérli a civilizáció „”prototörténetének„” kialakítását. Ez egy kétcsúcsú tájban szétszórt ágensekkel kezdődik; idővel önszerveződés indul meg, amely térben elkülönült és kulturálisan különböző „”törzsekké„” alakul, amelyek a Sugarscape csúcsaira összpontosulnak. A népességnövekedés arra kényszeríti az egyes törzseket, hogy szétszóródjanak a hegyek közötti cukros síkságokra. Ott a két törzs kölcsönhatásba lép egymással, harcba bocsátkozik egymással és verseng a kulturális dominanciáért, hogy összetett társadalmi történelmet hozzon létre erőszakos terjeszkedési szakaszokkal, békés időszakokkal és így tovább. A prototörténet számos összetevőt egyesít, amelyek mindegyike sajátos felismeréseket generál. Az egyik ilyen összetevő a szexuális reprodukció. Bizonyos futamokban a népesség megfogyatkozik, a születési arányszámok csökkennek, és a népesség összeomolhat. Vagy az ágensek túlnépesíthetik a környezetüket, ami ökológiai összeomlásba sodorja azt.

Amikor Epstein és Axtell bevezet egy második erőforrást (fűszert) a Sugarscape-be, és lehetővé teszi az ágensek számára a kereskedelmet, egy gazdasági piac jön létre. Az erőforrás-bányászatból eredő szennyezés bevezetése lehetővé teszi a gazdasági piacok tanulmányozását környezeti tényezők jelenlétében.

Ez a tanulmány a Santa Fe Institute, a World Resources Institute és a Brookings Institution közös vállalkozásának, a 2050 Projectnek a része. A projekt nemzetközi erőfeszítéseket tesz a jövő század közepére fenntartható globális rendszer feltételeinek meghatározására, valamint az ilyen rendszer megvalósítását elősegítő politikai intézkedések kidolgozására.”.